Etüdök magyargyűlöletre

„Megszólalt Bauer Tamás, majd őt követően Bokros Lajos is a magyar–ukrán konfliktus ügyében. Óhatatlan, hogy ne a fentebb idézet Mályusz könyv, A vörös emigráció jusson az ember eszébe. A könyv – annak, aki még nem olvasta volna – arról szól, hogy a patkánylázadás leverése után a külföldre menekült kommunisták miképpen árulták minden lehetséges módon a hazát. Hogyan biztatták a megszállókat maradásra, tervezték az ország még nagyobb részének elrablását, csak azért, mert gyűlölték ezt az országot és ezt a népet, amely elutasította, kivetette őket magából.

Furcsa, szinte valószínűtlen dolog ez, kizárólag nekünk jutott.

Hiszen a környező államokban hatalomra került elvtársaik, akik Tito kivételével ugyanabból a Sztálin által szelektált alomból származtak, kivétel nélkül vad soviniszták voltak, és sokszor nem lehetett tudni a kommunizmus iránti elkötelezettségük, vagy a magyargyűlöletük nagyobb. Ceaușescu egyszerre volt tébolyult kommunista diktátor és a nagyromán ábránd lelkes híve, olyannyira, hogy még egy vadonatúj történelmet is segített kreálni az oláhoknak, aminek aztán híve is volt az elvtársai kezétől elszenvedett haláláig. De ezt akármelyik véreskezű bolsevik diktátorról elmondhatjuk.

Egyedül Sztálin magyar tanítványai voltak mentesek ettől. Sőt. 

Évtizedekig tanították az iskolákban, hogy mi magyarok megérdemeltük a sorsunkat, ami megérdemelt büntetés volt helytelen magatartásunkért. A mi kommunistáink voltak az egyedüliek, akik a hazájuk mellett a nemzetüket is elárulták.

A ’19-es emigrációval vonható párhuzam annál is inkább nyilvánvaló, mert Bauer, Bokros és eszmetársaik egyfajta belső emigrációban érzik magukat. Ők már tanultak nagy elődeik sorsából, és tudják, e gyűlölt országon kívül nem tudnak olyan kényelmesen megélni, mint itt. Másutt nem kellenek, van ott már éppen elég hülye, elvtársaiknak itt van rájuk szüksége, ezért fizetni is csak itt hajlandóak őket. Így aztán maradtak.

Persze – mint szinte minden más – ez sem egyértelműen rossz dolog. Jelenlétük, megnyilatkozásaik folytonosan figyelmeztetnek bennünket arra, ami bekövetkezhet, ha még egyszer hatalomhoz jutnak.”