A politikai kereszténység védelmében

2018. szeptember 19. 11:17

A keresztények fontos tudása az, hogy a világ nem fekete-fehér.

2018. szeptember 19. 11:17
Megadja Gábor
Megadja Gábor

„Nem kevesebb, hanem több politikai kereszténységre volna szükség – akár szent életű a hivatásos védelmező, akár nem. Ha már a keresztesektől távol is kerültünk, és el is puhultunk, és ha már többségünk tétlenül vagy közönyösen nézi a keresztények halomra mészárlását a Közel-Keleten és Afrikában, legalább politikai deklarációja legyen a kereszténység védelmének. Ez még mindig sokkal gyengébb, mint az az egészséges lelkület, ami az első keresztes hadjárat résztvevőiben volt, akik számára nem is volt kérdés, hogy a kereszténység fontos annyira, hogy politikai, és ha kell, katonai védelmet is kapjon.

Épp a keresztények fontos tudása az, hogy a világ nem fekete-fehér, hogy a morális abszurdot emberi eszközökkel nem lehet meghaladni és nem lehet egy moralizáló utópiával felülírni. És hogy mindezek ellenére a világunk igenis védelemre érdemes.”

Összesen 63 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Andre1bp
2018. szeptember 19. 17:48
keresztény ISIS
péterx
2018. szeptember 19. 17:22
A politikai kereszténység kifejezés félreérthető, de Megadja tisztázta, hogy ő mit ért ezen. A kereszténység eleve politikai, a szó tág értelmében, hiszen nem magánügy, mert Jézus minden ember Megváltója. A mai magyar kormány értelmezése és praxisa pedig teljesen modern, mert a liberalizmus gyűlölködő egyoldalúságával szemben korrekt párbeszédet kínál. Az egyházak és a kormány közötti kritikus-méltató párbeszéd messze a leggyümölcsözőbb modell, mert az együtt-működés pontjait, témáit kezeli nyitott korrektséggel. Ez egyáltalán nem zárja ki a vitákat, a különbözőségeket egy tárgyalás, megbeszélés folyamán.
szkeptikus
2018. szeptember 19. 15:18
" visszataszító dolog a keresztény kultúra állami-politikai, alkotmányos szintre emelt védelme, ehelyett arra van szükség, hogy a tényleges keresztények jóemberkedjenek". Ezzel többé-kevésbé (nem teljesen) egyetértek. A kereszténység nulláról indulva egyszer már győzedelmeskedett az akkori világban, és ezt túlnyomórészt "jóemberkedéssel" érte el. Évszázadokkal később, hatalma teljében viszont már meglehetősen eltávolodott az első keresztények életformájától (ld. Borgia pápa). Olvastam Széchenyi István naplóját: ő valóban keresztény volt, nemcsak szavakban, hanem élete példájával is. De most elképzelhetetlen, hogy bármelyik politikus nem egyévi, csak néhány havi jövedelmét felajánlaná valamilyen nemes célra. Ha végignézek a mai, magát kereszténynek mondó politikusokon, a többség ugyanúgy a saját érdekeit, meggazdagodosát követi, mint az ateisták, lényegében nincs különbség közöttük. Nem hiszem, hogy bárki (néhány lelkibetegtől eltekintve) elvárná, hogy szegénységben éljenek, de mértéket kellene tartaniuk. Tatáról származom, ottani ismerőseim, pártállástól függetlenül, nagy tisztelettel beszélnek Bencsik Jánosról, akit hiteles kereszténynek tartanak. De én például Varga Mihályt is annak tartom, semmilyen pénzügyi ügyeskedés nem fűződik a nevéhez. Ha a világot meg akarjuk változtatni, saját magunkon kellene kezdeni.
Pelso j.
2018. szeptember 19. 14:58
Politikai kereszténység..... - amin valós értelmezésben ti fáradoztok nálunk? (Mandiner, ismét öngól volt a szerzőt szemlézni)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!