Brüsszel visszaüzent Orbánnak

„De azért voltak derűs pillanatai is a vitának, amikor a mi bölcs vezetőnk tréfálkozott, ekként szólva: »Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.« Mondja ezt egy olyan hatalom fejeként, amelyik (strómanja révén) újságot zárat be, a sajtó nagy részéből propagandagenerátort kreál, a kritikus civilszervezeteket vegzálja. S amelyikkel kapcsolatban az ominózus jelentés egyik legsúlyosabb vádpontja éppen a szólásszabadság korlátozása. Hát jót derültünk.

Többek között ez az epizód mutatott rá arra is, hogy mennyire meddő egy ilyen vita, pontosabban mennyire reménytelen vállalkozás meggyőzni a NER korifeusait bármiről.

Jó dolog, hogy az európai közösség képviselői – félbehagyva a pártpolitikai iszapbirkózást – nagy többségben demonstrálták, hogy fontosak számukra a demokrácia értékei, a jogállam, az alapvető emberi jogok tisztelete, olyasmik, amiktől az Európai Unió az, ami. S ekként kijelölik a határt, amit nem léphet át az, aki ennek a közösségnek a tagja kíván lenni. Ez a fajta önterápiás kiállás nagyszerű dolog, csak igazán sok értelme nincs olyanokkal szemben, akik kétharmados magasságból tesznek mindenféle elvre, s csupán hatalomtechnikai (na jó: pragmatikus) megfontolásaik vannak. Minek következtében az érvelés koherenciája vagy tárgyszerűsége sem tartozik fő erényeik közé.

Nem csoda, hogy Orbán Viktor Strasbourgban előállt a Világok Harca politfantasy hardcore változatával, azzal, hogy itten a megveszekedett bevándorláspárti összeesküvők azért állnak bosszút rajtunk (bántják a magyart!), mert nem engedjük, hogy kedvükre telemigránsozhassák az országunkat. Hogy ez a fikciós elbeszélés nem teljesen kvadrál az igazsággal, az nem zavarja, mint ahogy az sem, hogy a vita nem erről a kérdésről szólt. Minthogy a jelentésnek csak töredéke foglalkozott a migrációval, s annak is főként emberjogi vonatkozásaival. A riport azt taglalta, hogy a NER égisze alatt mivé is sikerült silányítani a demokráciát és a jogállamot. A mi bölcs vezetőnk azonban csak színezte a víziót a migránssimogató gonosz és a hős bevándorlásellenes végvárvédők csatájáról. Nyilván, hiszen ez a retorika eddig népszerűséget és győzelmeket eredményezett. Ami érthető, mert a Fidesz egy súlyos problémát, illetve az azzal kapcsolatban kialakult morális pánikot és félelmeket használta fel politikai narratívája kialakításához. (Ami elég sajátos pályára tereli a hős kormányerőket a tényleges megoldás terén is. Angela Merkel éppen most a közös határvédelem megerősítését helyezte kilátásba, amit a Fidesz korábban egyenesen követelt! És lám, most a páratlan NER-garnitúra úgy fordította le mindezt a híveknek, hogy Brüsszel direkt zsoldosokat fog küldeni Magyarországra, hogy betessékeljék a migránsokat. Ha csak úgy nem…)”