Európa németizálása

„Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy mindez arról a sok közhelyes idiótaságról szólt, amit ebbe a jelentésnek nevezett irományban a süllyesztőbe küldött hölgy összehordott. (Róla majd gondoskodik valamelyik Soros-alapítvány, nem kell a megélhetéséért izgulnunk.) De akkor miről szól ez az egész?

Arról, hogy Angela Merkel belpolitikai szorult helyzetéből egy Európán keresztül vezető átkaroló hadművelettel akar kitörni. Ehhez pedig szüksége van arra, hogy Orbán Viktort kiiktassa, eltávolítsa az útjából és mindenki számára világossá tegye: Európában Merkel, csakis Merkel az úr, aki vele szembemegy, annak annyi. Vagyis nem marad megtorlatlanul, hogy Orbán szembeszállt vele a migráció ügyében, és főleg, hogy szembe szegült vele az Unió föderalizálásának kérdésében, vagyis a nemzetek Európáját képviseli. Orbánnal szemben tehát példát kellett statuálni. Senki nem mondhat Angela Merkelnek következmények nélkül nemet, szólt a tegnapi és mai Magyarország elleni eljárás. A kérdés tehát mára a Merkel vagy Orbánra egyszerűsödött le.

Erre a kérdésre válaszolt az Anschluss 2.0 -ra készülő, Ausztriát képviselő Kurz kancellár és a már említett bajor Manfred Weber is, akinek Merkel a következő Bizottsági elnöki posztot ígérte be, amikor Merkel mellé álltak. Macron elnök tehát rosszul ítélte meg a helyzetét, amikor Orbánban nem a szövetségesét, hanem az ellenfelét vélte felfedezni. Ha ugyanis a nemzetállamok Európájával szemben a német vezetés alatt álló föderális elgondolás nyer, márpedig azt más nem vezetheti, mint a németek, akkor Franciaország hiába vívott két világháborút a német dominancia ellen, most önként aláveti magát neki. A Brexit és az Északi Áramlat 2-ben való orosz ̶ német összegyógyulás ugyanis igencsak megerősítette a németek pozícióját. Franciaországnak nem marad más esélye, mint a közép-kelet-európai országok és az USA, amely szintén ellenérdekelt lehet.”