Magyar ősz

„A világhírű és Magyarországon megingathatatlan hatalommal rendelkező dr. Orbán Viktor miniszterelnök lendületes, energikus irányításával az iránytalanság és az útvesztés országa lettünk. (A csöppet se megvetendő gazdasági sikerek ellenére.) A hundicső, szittyáskodó, sumerológus, avarkodó, türkösködő, mongolkodó, turanista-turulista magyar önparódia második szereposztásban előadott fölújítása nevetséges, de nem vidor. Igaz, hogy az 1990-es évek kritikátlan Nyugat-imádatának, a sokkterápiás, megszorításos, doktrinér-szervetlen, üresen európázó magyar önparódiának a visszája, de semmivel se szellemesebb.

Szegény magyar liberálisok! Amint Nyugatra néznek, Orbán Viktor fizimiskája bámul vissza rájuk. Anglia távozik az Európai Unióból, az Amerikai Egyesült Államok elnöke egyenesen az ellenségének tekinti Európát, és magában Nyugat-Európában is az antiföderalista, Európa-ellenes, sovén, idegengyűlölő áramlatok kerekednek fölül. Trump elnök úr minden nemzetközi egyezménynek és nemzetközi szervezetnek ádáz ellenfele, ő és Orbán miniszterelnök úr a szerencsétlen ENSZ-et is démonizálja. Semmi nem tart örökké. Az Európai Unió és a NATO követi a KGST-t és a Varsói Szerződést a jeltelen sírba (bár az előbbiek névleg még fönnmaradnak darabideig, de minek). Az egész, a második világháborúban százmilliók erőszakos halálának árán megvásárolt világbéke és nemzetközi együttműködés (persze csak a fehér országok között és csak számukra) elenyészik. Csoda, hogy mostanáig eltartott.

Amit a konzervatívok régente mindig fölpanaszoltak, a történeti érzék ma is (újra) hiányzik nálunk. A jelenlegi kurzusban nemcsak gondolat nincs, de históriai műveltség, a múlt búvárlata híján hagyomány se lehet: se kegyelet (pietás), se tisztelet, se áhítat, csak félig feledett, ócska babonák szánalmas csonkjai.”