Örök holnap

„A karbantartás szükséges és fontos dolog. Ezt egyszerű utasként is felfogom, bár ekként értelemszerűen engem is elsősorban a felhasználói élmény és nem a menedzserszemlélet mozgat, ezt készséggel el is ismerem. Tehát nem közlekedésmérnökként, hanem mezítlábas bölcsészként azt látom, hogy ezen a karbantartáson sokat könnyítene, például az említett buszok esetében, ha nem negyvenféle használt buszt vásárolgatna össze ötletszerűen a mindenkori városvezetés, hanem egységes flottákat alakítana ki, vagy ha annak idején nem a gombhoz varrják a kabátot, a combinókhoz a síneket, esetleg a meglévő és új metróvonalak kapcsán is, hogy finoman mondjuk, erősebben érvényesülnének a szakmai szempontok az eddigieknél. S hogy legalább egyetlenegyszer eltalálnák már a határidőt, amire valóban elkészülnek a beígért munkálatokkal.

De az utasok is jóval türelmesebben fogadnák sorsukat, ha célzottabb módon zajlana a mindennapi kommunikáció a BKK részéről, és nem a feladatot igyekeznék kipipálni azzal, hogy készítettek egy egyébként egész jó molibalkalmazást minderre, hanem valóban megpróbálnák elérni az ügyfeleiket. Nem kéne, hogy törvényszerű legyen annak a hatévesforma kislánynak a kérdése, aki azt tudakolta az édesanyjától egy érkező jármű kapcsán, hogy »ez a busz honnan késik?«, ahogy azt a nyolcvanéves bácsit sem kellene az út szélén hagyni, aki hiába toporog a kidőlt metrót pótló busz feltételezett állomásán, s akinek hasztalan hívják fel a figyelmét arra, hogy a további részletekért látogasson el a bkk.hu weboldalára, vagy töltse le az applikációt.

Eme emeletes torta habján pedig már csak piros koktélcseresznyeként világítanak az olyan városbénító marhaságok, mint az egyébként is megosztó melegfelvonulás, a Red Bull Air Race vagy a Szabadság híd jópofa lezárása, ami meg úgy kell most ennek a városnak, mint játékos kiskutya ugrálása a dupla műszak után hazaeső dolgozónak.

Persze mindezek csupán egy utas dohogásai; egyszer biztosan helyükre kerülnek a dolgok, s svájcióra-pontossággal összeáll majd a gondosan megtervezett és előkészített Budapesti Közlekedési Csoda, amelynek háttérmunkálataiba minket, egyszerű városlakókat nem avattak be az elmúlt harminc évben. Talán éppen holnap lesz ez a nap. Kérdezte is a szerkesztőm, hogy »napra« írom-e ezt a cikket, azaz sürgősen meg kellene-e jelennie az írásnak, hogy ne váljon meghaladottá, elévültté a téma. Bárcsak így lenne – válaszoltam. Sok reményt mindenesetre egyikünk sem fűzött a dologhoz.”