Utolsó töltényig

„A nulladik lépés az, hogy abba hagyjuk az önmarcangolást. A választási vereség tanulságaival kíméletlenül szembe kell nézni, lesz bőven mivel.

Viszont a "mi jót akarunk, de béna szarok vagyunk, ellenben Orbán egy szemétláda, de vérprofi" jellegű rinyálást be kell fejezni.

Ha ellenfelünket az ország vezetésére méltatlannak, ám hatalomtechnikailag rátermettnek tartjuk, akkor méltóbbá és rátermettebbé kell válni. Ez piszkosul kemény meló lesz, de, ha saját tehetetlenségünket a másik oldal profizmusával magyarázzuk, az még e folyamat megkezdésének is gátat vet. Ez pontosan ugyanaz, mint, amit a kormánypropaganda harsog, csak ők szélesen vigyorognak hozzá, nekünk sírásra görbül a szánk. 

Ezt a munkát csendesen, belülről kell elvégezni, nem úgy, hogy a pártokon belül tépjük egymást, vagy a politikai erőtéren kívülről mutogatunk a pártokra, hogy mennyire nyomorultak. 

A független médiára elengedhetetlenül szüksége van minden egészséges társadalomnak, de ez nem jelenti azt, hogy a sajtó mindenféle felelősséget lerázva magáról csapkodhat össze-vissza.

Aki mindenkire lő, az nem semleges, nem független, nem objektív - hanem eszelős.

Tudom, egy pártpolitikai függetlenséggel nehezen vádolható sajtóorgánumban erről írni nem túl elegáns dolog, de a harcmezőn térdig gázolva a vérben és a sárban az ember mindig figyelhet rá, hogy kifogástalanul legyen megkötve a nyakkendője. Szóval nem érdekel, mennyire ízléses pont nekem, és pont itt leírnom, hogy a hatalomtól független média hagyja már végre békén az ellenzéket!

Ha egyik-másik párt hülyeséget követ el (bőven volt rá példa az elmúlt hónapokban), arról természetesen hírt kell adni, de könyörgöm, fontoljuk már meg, hogy megéri-e a 99999-ik dühös, vagy gúnyos cikket megírni arról, hogy úgy, ahogy van, az egész ellenzék szar, és takarodjanak már a fenébe. Mert, ha eltakarodnak, akkor jelen állás szerint a helyükbe nem fénylő szemű, makulátlanul tisztességes zseniális politikai stratégák lépnek - hanem a hatalom, amely könyörtelenül ki fogja tölteni azt az űrt is, amelyet ők maguk után hagynak. Ha jönnek az új szuperhősök, akik megmentik Magyarországot a NER-től, vörös szőnyeget kell eléjük teríteni. De, ameddig nem érkeznek meg - és egyelőre hírük-hamvuk sincsen - addig mégis csak ez az ezerféle aljas politikai, jogi és gazdasági eszközzel nyomorgatott ellenzék marad az egyetlen, amelynek legalább elméleti esélye van rá, hogy számon kérje Orbánékat.”