Kire szavaz valójában, aki Karácsony Gergelyre szavaz?
Karácsony még ha akarná, sem tudná függetleníteni magát Gyurcsány Ferenctől.
Ez egy elfogadható, megvalósítható költségvetés, amire lehet és érdemes egyéni és közös, terveket alapozni.
„Az átlagembernek ezek a számok nyilván nem sokat jelentenek, de ha azt idézzük a költségvetésből, hogy folytatódnak az adócsökkentések, a bér- és nyugdíjemelések, hogy a családok támogatására, kedvezményeire minden eddiginél több pénz – mintegy kétezermilliárd forint, a 2010-es összeg duplája – jut, hogy tovább bővül a foglalkoztatás és a fogyasztás, hogy többet fordítanak egészségügyre, oktatásra, kultúrára, nem utolsósorban a közbiztonságra és a honvédelemre, akkor a legtöbb ember bizakodhat abban, hogy jövőre jobb lesz az élete, mint az idén.
Persze nincs olyan költségvetés, amely mindenkinek az óhaját, igényét kielégítené. Petőfi óta tudjuk, hogy »ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet«, akkor mondhatjuk, hogy »itt van már a Kánaán«. Ettől még messze vagyunk, de még távolabb attól, amit a költségvetési vitában az áprilisi súlyos választási vereségtől frusztrált és józan eszüket elvesztő ellenzéki politikusok összehordtak. A Valóság nagybácsi által faképnél hagyott szocialista Gurmai Zita például azt találta mondani, hogy a Fidesz-kormány »lerabolta a családokat«, és most ismét cserben hagyja őket; a csak ostoba monológra képes párbeszédes Tordai Bence pedig arról fecsegett, hogy ez a költségvetés semmivel nem foglalkozik, ami a társadalomnak fontos, de mindennel, »ami a saját zsebre megy«. Persze, a parlamentáris demokráciákban szokásos szereposztás és gyakorlat szerint az ellenzék nem szokta támogatni a kormány költségvetési javaslatát. Nem is ez várható a mai magyar ellenzékiektől, csak annyi, hogy – mivel jobbat nem tudnak! – elismerjék: az adott körülmények között ez egy elfogadható, megvalósítható költségvetés, amire lehet és érdemes egyéni és közös célokat, terveket alapozni.”