Ítélők és megítéltettek – Egy rektor naplója XI.

2018. július 17. 09:39

Ezek a szerzők tudták, hogy előbbre való a létezés, ezután jön a politika.

2018. július 17. 09:39
Lánczi András
Lánczi András
Mandiner

Csukás István számolt be arról, hogy amikor az 1950-es évek elején mint ifjú költőjelölt próbált bebocsátást nyerni a Parnasszusra, a magyar írószövetségben az ifjú írók, költők megítélésére egy külön bizottság működött, melynek tagjai nem biztos, hogy idősebbek voltak a jelentkezőknél.

Ezt írta Csukás: „A verseket szépen lemásoltam, és hetente felküldtem Pestre, az írószövetségbe. Az akkori írószövetségben még volt egy ilyen szakosztály vagy munkacsoport, amelyik a fiatal költőkkel foglalkozott. Réz Pál, Abody, Ungvári Tamás voltak a tagjai, illetve rájuk emlékszem, illetve ők válaszoltak a leveleimre”. Huszonévesek ítéltek meg alig huszonéveseket.

Mi a különbség a kettő között? Az, hogy az ítélők kommunisták voltak és maradtak, a megítéltek pedig életre szóló leckét kaptak költői pályájuk kezdetén.

Weöres Sándor, Fekete István, Csukás István – a magyar irodalom még mindig nem kellően értékelt szerzői, pontosabban nem a helyükön értékeltek.

Weörest élete egyik szakaszában a gyerekirodalomba száműzték, Feketét a természet világába, Csukást pedig kevésbé tartják számon, mint költőt. Olyan területekre szorították őket vissza, amelyeket apolitikusnak nevezhetünk.

Sok változás történt az elmúlt években, de az első bevésődés mindig hatékonyabb, mint a második vagy harmadik. Nagyszerű szerzők, de nincs politikai mondanivalójuk. Mekkora hazugság!

Ezek a szerzők legalább annyira politikai szerzők, mint bárki más. Ha ugyanis a létezés teljességét akarják megnevezni, akkor a legfőbb mondanivalójuk elsősorban politikai. De filozófiai tartalmon keresztül.

Ezek a szerzők tudták, hogy előbbre való a létezés, ezután jön a politika. A létezés egésze vagy teljessége azt jelenti, hogy mint emberek akarunk-e, tudjuk-e föltenni a legfontosabb kérdéseket, amelyek megválaszolásához bölcsességre van szükség – de nem a mai értelemben. Hanem az eredeti, a klasszikus görög költők és gondolkodók értelmében.

Összesen 41 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Skageröge
2018. július 18. 09:37
1949-52-ben jó elbeszélő irodalom vagy verseskötet ( "felnőtt" kortársi) nem jelenhetett meg, mert abszolúte a zsdánovizmus érvényesült, Révai József, mint kultúrfőnök volt a patentje. Réz Pál akkor sem volt zsdánovista, így amit tehetett: készültséget tartani, hogy irodalomértése idővel csak-csak érvényesülhessen. Nem őmiatta nem volt helyén Weöres, aki egyébként már teljesen a helyén van, hisz a 20. század második felének legnagyobb magyar költőjeként emlegetik a Réz Pál-tisztelő oldalon is. Idővel Aczél, ha mozgatni akart bármi szálakat, ha nem akarta, hogy megfagyjon körülötte a levegő, adnia kellett az irodalmi, művészeti élet eleven pluralitására. Betett erre, betett arra folyton, de nem diktálhatta, hogy milyen hangok, irányok legyenek, ne legyenek. Ettől még szar helyzet volt - pláne olyan tartósan - az a viszonylagos kultpol fojtottság is. Nem kéne visszatérni hozzá "fordítva". A ma fennálló helyzet még nem emlékeztet közvetlenül sem az aczéli időkre, sem az ötvenes évekre, hanem van egy hanghordozás, kultpol tárgyú sajtóstílus, ami emlékeztet 1946-48-ra, arra az előmunkálati demagóg harcosságra.
balbako_
2018. július 17. 15:22
A szomorú az, hogy a rendszerváltás után is hasonló beállítottságú ítészek engedik, vagy nem engedik az irodalom művelőinek munkáit. Évtizedekig az Esterházy, Nádas, Eörsi hármas - eörsi halála után Konrád - képviselhették csak a magyar irodalmat külföldön annak ellenére, hogy itthon - minden mellettük szóló hírverés ellenére - közepesnél kisebb érdeklődés övezte a munkásságukat.
Zokni
2018. július 17. 13:24
K. Szerző! Azt hisz maga, amit akar, az egybarázdás agyával, de ajánlom, nevekkel ne dobálózzon, mert az illetők nem tudják megvédeni magukat, miután meghaltak már. Inkább keresgéljen a múltban az Ön szerint "kommunista" írók szilenciumos időszakairól. És nem tudom, hogy a nevezett ítészeket mivel tudná VALÓBAN, konkrétan elfogultságon rajtakapni. Meg azt sem tudom, hogy miért ne lett volna a felsoroltak életműve teljes. Nem unja még, bémeg, vagy még mindig a komcsizás valamiféle hovatartozást jelezne?...
popzene
2018. július 17. 11:38
Aranyos, ahogy a politikai alapon vezeto posztba ultetett, lopos parttitkar az otvenes evek gyakorlatat kritizalja. Mintha a NER kulturpolitikaja barmiben kulonbozne attol.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!