Magas labda

„Ha a francia forradalom történetét fordítva írná meg valaki, azzal a végzetszerű pillanattal kéne krónikáját megkezdenie, amikor az évekig tartó, egyre fokozódó terror tombolása és minden létező politikai irányzat szó szerinti lefejezése után Robespierre-ék egymást kezdték, jobb híján, a vérpadra küldeni. Különös kísérletnek tűnik – Gyurcsány Ferenc minapi felvetése alapján – hogy ebből az állapotból, a baloldali és liberális vezérek egymást aprító »kivégzéseiből« próbáljanak a magyar jakobinusok visszajutni, egyetlen szempillantás alatt, a kezdetekhez, a legendás Labdaházhoz.

Az 1789. május 5-én megnyílt a Rendi Gyűlés képviselőinek népes csoportja, az úgynevezett harmadik rend tagjai azért vonultak át a teniszjátékok helyszíneként szolgáló Labdaházba, mert zárva találták a Menus Plaisirs palota nagytermét. Népünk Nagy Táncbajnoka, akit talán elfelejtettek értesíteni az Országgyűlés éves zárva- és nyitvatartási rendjéről, illetve az őszi ülésszak kezdetéről, és zárva találta a Kossuth téri épület díszes termeit, minapi felhívásában egy olyan szervről fantáziált, „amelynek tagjai a választásokon mandátumot szerzett ellenzéki országgyűlési és európai parlamenti képviselők, hiszen a testület komolyságát és legitimációját a választásokon szerzett, közvetlenül a néptől származó mandátum biztosíthatja”. Ez a különös szerv, melyet túlmozgásos exkormányfőnk vizionált, »nem a hivatalos parlamenti napirend megtárgyalásának az alternatív fóruma, hanem, amely az ország valódi ügyeivel (pl. egészségügy, oktatás, kivándorlás, szegénység, a 21. század kihívásai, stb.) foglalkozik.«(Nyilván összevissza és üvöltözve, egymás szavába vágva, ha már annyira utálják, ki tudja, mely okból, a napirendeket. Vagy alternatív napirendet is elfogadnának? Ez miben különbözne a normális napirendtől? Eljutnának az alternatív valóság alternatív törvénybe iktatásáig? Innen csak egy lépés a Lapos Föld elméletének elfogadása.)”