Miért annyira liberális a nyugati egyetemi világ?

2018. július 03. 09:28

Hogyan lehet, hogy az egyetemi világ ennyire erősen és szinte egységesen liberális beállítottságú? A hitleri Németország, a Szovjetunió, az emigránsokkal teli Amerika és a közép-európai fejlemények érintésével bemutatjuk a jelenség történeti hátterét.

2018. július 03. 09:28
Szalai Zoltán

Igen gyakori kérdés jobboldali körökben: hogyan lehet, hogy az egyetemi, akadémiai világ ennyire erősen és szinte egységesen liberális beállítottságú? Az alábbi cikkben erre próbálok egy történeti áttekintésen keresztül választ adni. Szeretném leszögezni, hogy a liberalizmus fogalmát a 20. századi, 1968 szellemiségébe torkolló értelmében használom a cikkben, és nem a klasszikus liberalizmus fogalomrendszerében írom le a jelenségeket.

Három pillér a 20. század elején

A nyugati világ egyetemeinek fejlődése szempontjából három csoportra bontom az akadémiai világot:

  1. az angolszász világ egyetemei (Észak-Amerika és Nagy-Britannia);
  2. a kontinentális Európa egyetemei (Németország, Franciaország, Olaszország stb.);
  3. Kelet-Közép-Európa és Kelet-Európa egyetemei (Magyarország, Lengyelország, Oroszország stb.).

Az első csoport országai tradicionálisan egy gyarmatosító vagy gyarmati dominanciájú kultúrában fejlődtek ki, így ezen országok sikerei a globális világszemléleten, a multikulturalizmus jelenségének fontosságán alapulnak. A második csoport egyetemei alapvetően homogén nemzeti tradícióval rendelkeznek, a gyarmati múlt nem volt annyira meghatározó, mint az angolszász világban, a 19. század végére, a 20. század elejére pedig a térség legfontosabb országa Németország és ezáltal a porosz, összességében erősen konzervatív egyetemi tradíció vált a legmeghatározóbbá és legsikeresebbé. A harmadik csoport a 19. század végére sem rendelkezett önálló egyetemi tradícióval, az akadémiai világ leginkább a porosz, konzervatív tradíciót vette át.

A két háború között

A két háború közötti korszak egyetemtörténete még tovább erősítette a kontinentális versus angolszász ellentétet. A nemzetiszocializmus hatalomra kerülésével az erősen konzervatív kontinentális egyetemi világ kitaszította magából a szocialista, liberális és zsidó oktatókat. Európa német megszállásával hasonló folyamat zajlott le a legtöbb kontinentális nyugati országban (lásd Vichy-Franciaország), az olasz fasizmus vagy Franco Spanyolországa sem az angolszász tradíció irányába terelte a kontinentális Európa egyetemi világát.

Eközben a Németországból, Franciaországból és máshonnan elüldözött, inkább baloldali és liberális professzorok leginkább Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban kezdtek új életet. Ezáltal még inkább liberális és baloldali irányba lökték a már amúgy is liberalizmus felé hajló angolszász egyetemi világot. (Érdemes megemlíteni a frankfurti iskola amerikai emigrációs időszakát, amelynek során Horkheimer és Adorno továbbfejlesztette németországi munkáját, majd Frankfurtba visszatérve az 1968-as diáklázadások legfontosabb szellemi műhelyévé váltak.)

A kelet-európai világ egyetemein a szovjet hatalomátvétel jelentett erős (szélső)baloldali elmozdulást, amely 1945-ig nem érintette például a magyar egyetemeket, ám utána annál inkább meghatározóvá vált.

A második világháború után

A második világháború a hitleri Németország förtelmes bűneit, majd teljes bukását hozta magával. Ezzel együtt az erősen jobboldali (kiegyező konzervatívoktól vérszomjas antiszemitákig minden megtalálható volt ebben a közegben) kontinentális egyetemi világ szinte teljesen megsemmisült. Az amerikai „reeducation” (átnevelés) politikája a liberális irányba tolta el a teljes oktatási rendszert, sok baloldali emigráns is visszatért a kontinensre, komoly szerepet kapva a második világháború utáni kontinentális Európa egyetemein. Vagyis a háború után a győztes felé húzás, a győztes szellemi dominanciája érvényesült a kontinentális akadémiai világban is. 

Ennek a folyamatnak következményeként érthetjük meg az 1968-as baloldali szellemi forradalmat, amely elsősorban Németország és Franciaország intellektuális térképét rajzolta újra, és ezek az országok akadémiai szempontból a mai napig ennek hatása alatt működnek.

A kelet-európai egyetemi világot teljes egészében bekebelezte a szélsőbaloldali marxista szovjet oktatási rendszer, a korábbi inkább konzervatív egyetemi világ megsemmisült. Az angolszász világ pedig a győzelem után megerősödve a nyugati akadémiai körökben hegemón szerepet alakított ki magának.

A Szovjetunió összeomlása és a jelenlegi helyzet

Az 1989-ben lezajló rendszerváltozások jelentős hatással voltak a kelet-európai egyetemi világra. A marxizmust a legtöbb oktató egy, az angolszász vagy az 1968 utáni német világból kölcsönzött baloldali – ámde paradox módon a piacban végletekig hívő – neoliberális világ- és tudományszemléletre cserélte. Így létrejött az a máig tartó helyzet, hogy egy évszázad leforgása alatt, mind a három egyetemi pillér hegemón módon angolszász orientációjú, liberális dominanciájú akadémiai világgá változott. Mind a kontinentális, mind a kelet-európai egyetemi világ az angolszász világgal azonos liberális gondolati struktúrák mentén képzeli el a gondolkodás folyamatát és az értelmiség társadalomban betöltött szerepét.

Jöhet-e változás?

A lehetséges változás évének 2015 tekinthető. A kialakult migrációs krízis megroppantotta azt a szellemi teret, amelyben 1945 óta a teljes nyugati világ tartózkodott. A kérdésfelvetések és az arra adott válaszok egyszerűen nincsenek átfedésben a világban zajló folyamatokkal. Donald Trump hatalomra kerülése, a Brexit, a visegrádi országok új, európai szinten is jelentős politikája Magyarország vezetésével, az osztrák, az olasz, a német és más választási eredmények, a nyugati szociáldemokrácia teljes talajvesztése mind arra engednek következtetni, hogy komoly szellemi változások zajlanak világunkban.

A liberális akadémiai és értelmiségi világ az, amelyik a leglassabban és a legelutasítóbban reagál az egyértelmű politikai és társadalmi változásokra, így itt tapasztalható a legerőteljesebb ellenállás a jelenségek felismerésére.

De mi is a feladata és az egyedülálló történelmi lehetősége – meglátásom szerint – a magyar értelmiségnek a megváltozott szellemi helyzetben? Következő cikkemben erről írok.

Összesen 151 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gabor7th
2018. július 03. 23:07
"Ennek a folyamatnak következményeként érthetjük meg az 1968-as baloldali szellemi forradalmat, amely elsősorban Németország és Franciaország intellektuális térképét rajzolta újra, és ezek az országok akadémiai szempontból a mai napig ennek hatása alatt működnek." De csak akadémiaiból, mert az egyetem mellett lehet már olyan hely párizsban ahová nem léphet be akárki.
Orsi Shine
2018. július 03. 21:47
Hát.ez elég gyenge.Mondhatni 0.
kozmosz
2018. július 03. 21:32
A képen látható Stanford egyetemnek van egy szép kápolnája is. Liberális.
C.Dömötör
2018. július 03. 19:46
,,A második világháború a hitleri Németország förtelmes bűneit, majd teljes bukását hozta magával." Ez hivatalos változat, a győztesek garanciájával. Rendben, ezt kell hinni. De egy germanista kultúrtörténész ne tudná, hogy mi miért történt, hogy mik voltak az előzmények, és mi az igazság? Az akkor nagyon szomorú. ,,Ezzel együtt az erősen jobboldali (kiegyező konzervatívoktól vérszomjas antiszemitákig minden megtalálható volt ebben a közegben) kontinentális egyetemi világ szinte teljesen megsemmisült." Még szép, a német egyetemek a két világháború között, a világ legjobbjaihoz tartoztak. Biztos, hogy olvasta Rüdiger Safranski könyvét Heidegger-ről. (Ein Meister aus Deutschland. Heidegger und seine Zeit) ,, Az amerikai „reeducation” (átnevelés) ..." Még mindig folyamatban van.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!