Leboltolták

„A szoci elit ismét ügyesen leosztotta maga között a posztokat. Írnám, hogy az évtizedek alatt romlik a káder-állomány, de ez nem igaz. Az MSZP színvonalasan tartja alulmúlhatatlan nívóját. Ráadásul hihetetlen a felhozataluk a meggyőző, progresszív, hazafias és főleg baloldali elnökökből…

Mit lehet írni egy MSZP kongresszusról, amely Tóth Bertalant választja elnökké?

Mert vegyük azt, hogy nyer Szanyi Tibor. Egy Szanyi-beszédből újságírók generációi meg tudnának élni. De neki leosztottak egy alelnöki posztot. Jár-e majd mellé a jövő évi uniós választáson egy befutó hely? Én arra sem fogadnék, hogy egyáltalán lesz még ez a párt jövőre. Igaz, pont »a kapitány« kampányolt az MSZP feloszlatásával; láthatóan azért mégis csak megegyeztek valahogy a pártközpontban.

Kunhalmi Ágnes is vidám MSZP-vezér lett volna. De láss csodát, Szanyi mellett ő is visszalépett az elnökségi versenyből – neki a szoci fejesek alkudozása után egy választmányi főnöki fotel jutott.

Mesterházy Attila esetleges sikere arra lett volna alkalmas, hogy valamelyik stand up comedy tehetségkutatójában elsüthessék »A szakáll megújulása« és a »Szakállnyi fejhosszal nyert« poénokat. Mesterházy úrelvtársat azért nem kell sajnálni, elnökhelyettesnek behozatta a saját emberét, egykori kabinetfőnökét, Szakács Lászlót. Így ő is kapott az »üzletből«.

És hát akkor Tóth Bertalan, a győztes.

Ő a következőket mondta kampánybeszédében: »Együttműködő és a tradicionális baloldali értékrendet kérlelhetetlenül képviselő Magyar Szocialista Pártot szeretne«.

Ő az elmúlt években az MSZP parlamenti frakcióvezetője volt. A párt »erős emberei« őt választották.”