Teremthessenek-e pénzt a bankok?

„Ez a svájci pénzrendszeres népszavazás megint erős jelképe annak, hogy a világ irányítói mennyire nem képesek értelmesen beszélni, és elmagyarázni népüknek, mi hogyan s miért úgy működik a világban, amit irányítanak. 

Mely kommunikációs impotencia aztán magasba repíti azokat, kik könnyen emészthető legendákkal kielégítik az Ember világmagyarázatra való ősi igényét -- és begyűjtik érte szavazataikat. 

És itt most neveket s országokat nem mondok. 

*** 

Ez a pénzteremtés az egyik olyan felkapott legenda, ami ugyan létező jelenség, ám szegény túl hangzatos nevet kapott hajdan a keresztségben, így eshetett, hogy a kalapját szerényen gyűrögető közgazdasági jelenség mögé egy egész varázsvilágot teremtett a nép ajkán szárnyaló képzelet. 

S ez teljesen érthető: hisz' kit ne izgatna a semmiből való pénz lehetősége, s kinek kezét ne szorítaná ökölbe, ha megtudná, hogy ez megint valami olyasmi, mint a gruppenszex, amit valakik valahol már most is folyton csinálnak, őt azonban nem csak hogy kihagyják belőle, de még a létét is tagadják. 

*** 

A ma divatos  értelmezés szerint a mai pénzt a világ kereskedelmi bankjai teremtik a semmiből, hitelként odaadják az embereknek, akik súlyos kamatokkal fizetik azt vissza, miközben a bankoknak mindez semmibe nem kerül, hisz' ingyen teremtették a semmiből, így még kamatot se kell rá fizetniük. 

S mint minden igazán sikeres legendának, ennek is van valós alapja, csak elég csalódást keltő, ha valaki veszi a fáradságot, és utánakeres a poros banküzemtan könyvekben. Mert mondom, egy szegény, szürke, kalapját zavartan gyűrögető kishivatalnokot talál a mágikus név mögött, hol képzeletünk egy mágus világfit remélt színarany páncélban -- ill. bocsánat, ma már inkább kifogástalan galambszürke (de persze színarany) öltönyben. 

*** 

A nép ajkának pedig mindig vannak segítői, kik a képzeletnek könnyen emészthető anyagokból legendát gyúrnak, táptalajra szórják, majd már csak gyönyörködniük kell, ahogy szárba szökken, rügyet-virágot fakaszt, s mindezt az egekbe röpíti. 

A képzelet e mágikus táplálóival szemben állnak pedig világunk szürke irányítói -- üres mosolyú politikusok és öntelten hümmögő szakik --, kik unottan s lenézőn a banküzemtan könyvekre mutatnak, hogy tessék elolvasni, ott áll benne, harmadik fejezet, második pont, tizenhetes alpont, cé bekezdés. És hogy a világ így működik, higgyék el nekünk, és máshogy nem próbálta még senki, és mi ehhez amúgyis jobban értünk. 

Az első érv a banküzemtan könyvről még csak ásításra késztet, a többire azonban felkapja fejét a képzelet, és menten ökölbe is szorul. Mert a fennhéjázó lenézést nem bírja, ráadásul egy élő legenda tagadásaként egyből összeesküvést szimatol. 

***

Így ha nép lennék, én magam is ökölbe szorulnék, s követelném, szüntessék meg ezt az őrült rendszert, ahol a pénzt jólöltözött álszent ficsúrok teremtik ingyen a semmiből, adják nekünk vérre-verejtékre, majd ha mindez összeomlott, sátáni kacajjal röppennek tova, s még látjuk patájukat, amint a régi banknév földre hulló köntöse alól épp' egy új bank kifogástalan szabású öltönyébe bújnak. 

*** 

Így én most megkísérlem bemutatni szegény szürke kalapos banküzemi jelenséget, hogy megmutassam, milyen egyszerű lett volna elmagyarázni. 

Na nem mintha számítanék rá, hogy a begyújtott képzelet elfogadja majd a szürke kis jelenség képét, s nem zúdít rám össztüzet, hogy aljas hazudozó vagyok. 

Mert a képzeletnek tűz kell és szenvedély, s ezt én épp' oltani próbálnám -- egy szürke kishivatalnokot kínálva a Mágikus Nagyúr Legendája helyett. 

De azért megpróbálkozom vele. 

*** 

A pénz teremtése: 

1. 
Van Amál nénémnek 1 millió forintja. Béla bácsinak meg semennyi, pedig kéne neki egy új kistraktor. Használt japánt adnak már ennyiért, de csak ha van az a pénz. Ha nincs, akkor nem adnak. Márpedig neki nincs. 
Összeadva Amál nénémnek van 1 millió, Béla bácsinak semmi, az összesen 1 millió forint. 

2. 
Amál néném beteszi a bankba a pénzt, mert égeti a párnahuzatot, hisz' annyi sok rossz ember van, s annyi mindent hallani, kik betörnek a szegény öregasszony házába, hogy elvigyék a párnahuzatból a pénzt, s némelyik még az ott lakó erényére is rátör. 

Minket ez most annyiban érdekel, hogy bankba tevés után van Amál néninek 1 millió forintja takarékkönyvben (betétben, számlán -- mindegy), Béla bácsinak meg még mindig semmije. Új szereplőként azonban a bankban is van 1 millió forint, amit Amál néni vitt be az imént. 

S hophophopp, várjunk csak! Ez így már összesen 2 millió forint! 

Hisz' Amál néninek van 1 milliója bankbetétben, s a banknak is van 1 milliója ropogós húszezresekben a trezorban. 

Az új pénz megteremtetett, egymillióból lett kettő. Bár az egyik még egy trezor sötétjében pihen, így ízlés dolga, létezőnek vesszük-e már. 

3. 
De a történet folytatódik, mikor Béla bácsi kölcsönért folyamodik. A bank megadja a hitelt, odaadja neki a pénzt. Így továbbra is van 2 millió forint -- 1 Amál néninek bankszámlán, 1 pedig Béla bácsinak bankóban a kezében. Azaz kint a gazdaságban, a napvilágos utcán, van két ember, ki mindkettő úgy tudja, hogy van 1-1 millió forintja. A nagyvilág számára is megtermett hát még 1 millió az eredeti 1 millión túl. A betét így megyúrta-kovászolta, de trezorba még pihenni tette, ám a hitel kisütötte s így végképp teljesen megteremtette a új pénzt, a plusz 1 millió forintot. 

3.a. 
Igazából pár napig még ennél is több pénz van a rendszerben. Ugyanis kényelmi szempontból a bank Béla bácsinak is nyit egy számlát, és mikor a hitelt megadja, ezen jóváírja a megítélt 1 milliót, ami eközben az ő páncéltermében várja Béla bácsit. Béla bácsinak így van 1 millió a számláján,. a banknak 1 millió a trezorban, s hát Amál néniről se feledkezzünk meg, még ha e világ hajlamos is megfeledkezni az öregekről. 

Ez tehát már 3 millió! -- ám ez az egész állapot csak addig a pár napig áll fenn, míg Béla bácsi szíve traktorát a szívének kedves árra nem alkudja, és ki nem veszi a pénzt a számlájáról. 

Innen kezdve ugyanis megint "csak" 2 millió forint van a világban -- ld. a fenti 3. pontot. 

4. 
A történet sokáig folytatható, mert a traktor régi ura, Ciporján gazda is csinál valamit a Béla bától kapott pénzzel, ami azonban idővel valaki bankszámlájára kerül (egyszerűség kedvéért most Ciporján gazdáéra), ahol neki lesz 1 millió forintja, miközben az ő bankjában is van 1 millió forint ropogós bankóban. 

S így másodszor is pénz termett, mert Amál néni (1), Ciporján gazda (1), és banktrezor (1), összesen 3 millió forint. 

5. 
S nem is folytatnám, de legyen rend, mert a bank nem szeret ülni a pénzen, így kiadja hitelbe az ifjú Dagobertnek -- megalapozandó a kacsamesék anyagi alapját.  Amál néni , Ciporján gazda 1-1- milliója számlán plusz Dagobert 1 milliója bankóban továbbra is 3 millió forint. 

*** 

Nem bonyolítom tovább. 

Láthatjuk, hogy a matematikai trükk egyszerű: ropogós "igazi" pénzből továbbra is csak ugyanaz az 1 milió van, így az "igazi" pénz nem szaporodott, csak ezen kívül még két ember érzi úgy, hogy van 1-1 milliója. 

Ez utóbbiak valójában ígéretek egy-egy banktól, hogy adnak érte igazi pénzt, ha gazdájuk bemegy érte, ám mivel a mindennapi tapasztalat szerint tényleg adnak, ezért tulajdonosa ezt a számlapénzt is pénznek tekinti. 

Innentől már csak definíció, hogy mi is pénznek nevezzük-e vagy csak "pénzre tett ígéret"-nek, és ha pénznek nevezzük, akkor mondhatjuk, hogy a bank pénzt "teremtett". 

Hát ennyi a varázslat.”