Egy gondolat a Jobbikról

„Magyarországon egy szélsőjobboldali radikális, ultranacionalista párt van hatalmon, és bírja a magyar társadalom többségének szimpátiáját. A Fidesznek semmi köze a nyugati demokratikus politikai rendszerekben létrejött kereszténydemokrata pártokhoz, csak ezt utóbbiak még mindig nem vették észre. A Fidesz szélsőjobboldaliságát nemcsak az általa tematizált, tipikusan radikális politikai témák leplezik le, hanem a politikai kommunikáció, a szóhasználat, az alapvető demokratikus magatartásminták hiánya is. (Utóbbira ld. például a nyilvánossághoz való viszonyt, és sokminden mást is.) A kizárólagosság-tudat mellett érdemes még megemlíteni a társadalom átrendezésére és átnevelésére irányuló szándékot, valamint az ilyen alakzatokra jellemző vezérkultuszt is. (Jellemző, hogy Vona körül pártjában távolról sem alakult ki olyan miliő, mint Orbán esetében.)

Azáltal, hogy a választók többsége a Jobbikot ugyanúgy elutasította áprilisban, mint a baloldali demokratákat, lehetőséget teremt a pár éve még »nemzeti radikálisoknak«, hogy a középutas konzervativizmus imázsát tartósan magukra öltsék. Más kérdés, hogy tudnak- és fognak-e élni ezzel az eséllyel – szerintem erre kevés az esély.”