Antiszemitizmus: a vád körbeér

„A Tett és Védelem Alapítvány a hazai zsidóság fontos önvédelmi fóruma.  Bár nagyon másképp látjuk a szólásszabadság kérdését, a holokauszt  relativizálásnak jogi megítélését, azt hiszem, minden önszerveződés,  amely jogokat véd és értékeket képvisel, közelebb viszi Magyarországot  egy polgárias jogállamhoz – ezért eltérő véleményem ellenére pozitívan  szemlélem a tevékenységüket.

Legutóbbi állásfoglalásukban frontálisan szálltak bele három nagy  baloldali portál – az Index, a 444 és a Mérce – hírszerkesztési  gyakorlatába. A Tett és Védelem azzal vádolja ezeket a  szerkesztőségeket, hogy azok egyoldalúan és elfogultan számolnak be az  izraeli-palesztin konfliktusról, teljesen átvéve az európai baloldal  Izrael-ellenes álláspontját, továbbá nem szentelnek kellő figyelmet a  nyugati zsidó közösségek és a militáns iszlám mindennapos  konfliktusának, mert ezzel hiteltelenítenék migránsbarát álláspontjukat.

Nos, a fentiekben a Tett és Védelemnek sok igazsága van. Ha a  palesztinok holnap leteszik a fegyvert, nem történik semmi – ha Izrael  holnap leteszi a fegyvert, az ott élő zsidók mind egy szálig meghalnak. A  közel-keleten egyik fél sem hófehér, és egyik fél sem koromfekete –  viszont Izrael a létéért küzd. Nem Izrael célja az arab világ  Földközi-tengerbe szorítása, és nem Izrael folytat médiaháborút  gyermektetemekkel. Izrael egy hatalmas katonai erő, amelyet ellenségei  folyamatosan provokálnak, és amely időről időre valóban túlreagálja a  helyzetet. Az is igaz, hogy Izraelben is bőven vannak szélsőségesek,  akik sokszor kormányzati támogatással provokálnak, a palesztin  szélsőségesekhez hasonlóan szítják a konfliktust, ahogy a palesztin  emberek zöme is békés szándékú, és szenved a háborútól – összességében  mégis úgy gondolom, hogy a mi helyünk Izrael mellett van. Törekedhetünk a  probléma objektív feltárására, de nem tagadhatjuk le azt a kulturális  hátteret és civilizációs
 konfliktust, amelyeknek nyomán Izrael a szövetségesünk, a felfegyverzett  muszlim szervezetek pedig az ellenségeink. Nem személyünkben az  ellenségeink, hanem azoknak az értékeknek az ellenségei, amelyekre a  civilizációnk épül. A kulturális relativizmus dogmájától elvakított  neomarxista kurzus sajnos minden téren és kizárólag a gyarmatosító fehér  férfi felelősségét látja: szíve szerint megfosztaná jogaitól és  javaitól, hogy mindazt a harmadik világ népeinek lábai elé szórja –  legyen az eredmény bármilyen véres és értelmetlen. Ez az ideológiai  megszállottság térítette el a nyugati baloldalt évszázados elveitől és  politikájától.

Miközben az Origo nevű hírhedt propagandaportál szégyentelenül gyártja a  rémhíreket a vallási háborúban és bevándorlóerőszakban fuldokló  Nyugatról, addig a baloldali média szemérmesen hallgatja el a  nyugat-európai mintaállamok integrációs törekvéseinek nyilvánvaló  kudarcát. Az iszlám nem oldódik a Coca-Colában, nem oldódik sem a bőkezű  segélyekben, sem a kimagasló oktatásban. A politikai iszlám  előretörősének egyik súlyos következménye a nyugati zsidósággal szemben  mutatkozó fokozott agresszió. A újbaloldali sajtómunkások a  nyugat-európai zsidók elleni erőszakcselekményekben nem hajlandóak  meglátni a súlyos kulturális konfliktust, mert a világot csakis  elnyomókra és elnyomottakra képesek osztani. Az ő világuk mindig fekete  és fehér, valakinek mindig igaza van, csak azt kell megtudni, hogy a  fehér férfi épp kit nyomott el. Ha nő öl férfit, az önvédelem, ha férfi  öl nőt, az strukturális erőszak. Ha muszlim öl zsidót, annak oka a gyarmatosítás, ha zsidó öl muszlimot, annak oka a rasszizmus.

A Tett és Védelemnek sok felvetésében igaza van, míg néhányban nagyon  nincs, hisz mérsékelten jobboldalinak nevezni a Likudot már-már  arcátlanság. A Tett és Védelem Alapítvány ugyanakkor egyértelműen átlép  egy határt, amelyet nem lett volna szabad: az Indexet, a 444-et és a  Mércét nem pusztán anticionizmussal vagy Izrael-ellenséggel vádolja,  hanem mindjárt antiszemitizmussal. Ez pedig nyilvánvaló hazugság: ezek a  portálok és az ott dolgozók nem antiszemiták. Lehet, hogy nem szeretik  Izraelt, lehet, hogy a cionizmusban is gyarmatosítást látnak, de nem  azért, mert rasszisták, akik utálják a zsidókat, hanem mert marxisták,  akik az egész világot tőkés és munkás osztályharcának tengelyére  feszítik fel, miközben sportot űznek abból, hogy véletlenül se  bíráljanak más civilizációt, hiszen ahhoz nekik nincs joguk. Világnézeti  dogmájuk a kulturális relativizmus, lelkiségük a fehér embert emésztő  önvád.

Alaptalanul antiszemitizmussal vádaskodni gyalázatos felelőtlenség a  Tett és Védelem Alapítvány részéről. Nem pusztán karaktergyilkolniuk nem  volna szabad ezzel, hanem épp arra kellene fokozottan ügyelniük, hogy  az »antiszemita« jelzőt nevetséges célcsoportokra alkalmazva ne  inflálják el. Az antiszemitizmus nem egy balta, melynek használata egy  aktuális ellenféllel szemben megengedhető, hanem egy sötét babona,  melyet az értelem fényével kell megvilágítanunk ahelyett, hogy ostoba  vádaskodás tárgyává tennénk.

Figyelemre méltó mindenesetre, hogy a fagylalt milyen csúnyán  visszaharapott: az antiszemitizmus vádja száznyolcvan fokos fordulatot  véve csapódik a balliberális véleményelit tagjainak arcába. Mindössze  pár évtized kellett, és a hazai jobboldal legkülönbözőbb alakjait  lépten-nyomon antiszemitázó balliberális sajtó máris évtizedeken át  alkalmazott, kegyetlen ütőkártyájával szembesül. Úgy tűnik, most kell  megtanulniuk, milyen súlyos jelző ez, amikor rájuk alkalmazzák  igaztalanul. Ők vajon mindig és csakis antiszemitákra vonatkoztatva  alkalmazták ezt a jelzőt? Csak hát arról volt szó, hogy ez egy balta –  nekik senki nem szólt, hogy bumeráng. Lehet, hogy azt hitték, nem  létezik olyan szervezet, amelyik ezt a kártyát még náluk is nagyobb  rutinnal és hitellel játssza ki?”