Pártterápia

„Sajátos pártterápia előtt áll az LMP, a Momentum és a szerencsétlenül járt Együtt is, amelyek vezetői talán azt bánhatják leginkább, hogy Juhász Péter invitálására nem fogtak össze Új Pólus néven. Akkor azonban saját integritásához ragaszkodva sem az LMP, sem a Momentum nem vállalt kockázatot, a jövőben viszont ez lehet a legkönnyebben megvalósítható közeledés.

A lomtalanítás azonban mindenütt elkerülhetetlen, és ez nem a bútorokra értendő. Mert abban a közkeletű teóriában sem hiszek, hogy az ellenzék úgy, ahogy van, nem ismeri az országát. Ismeri, de egyik sem jut el hozzá. Nincs semmije, amivel ezt megtehetné. A szervezettség a múlté, a pénz, a médiában való jelenlét és a tartalom hiánya régóta elkönyvelhető, mint ahogy az is, hogy a lassú reakció, a széttöredezettség, az egymással feleselés, a következetlenség hatástalanít minden üzenetet. Egyszerre kellene semlegesíteni a rezsim lassacskán mindenhová befurakodó megfélemlítő akcióit, párhuzamosan csökkentve az ellenzék egymással szembeni félelmét.

És amíg nincs olyan ember, aki vezérlésben, hitelességben, szónoki képességben és nem utolsósorban elfogadottságban felveszi a versenyt a hatalom fejedelmével, nehéz lesz komolyan veendő ellenzékként közbizalmat szerezni. Addig marad élménynek a séta és a rossz hangosítás.”