A nemzeté és a demokráciáé a jövő

„Még egyes hazai szabadpiacpárti kritikusok – lásd Béndek Péter 2017. április 30-i blogbejegyzését – is elfogadják, hogy az alacsony hiánycél, az alacsony infláció, a közfoglalkoztatás rendszere és az egykulcsos szja jó irányvonalat képeznek.

Különösen fontos ezek közül a közmunka: ez a tágabban vett társadalmi igazságosságnak, a stabilitásnak és a közrendnek alkotóeleme. Az ellenzéki média és a politikusok évek óta mondják, hogy a borzalmas kizsákmányolás eszköze ez, mégis az a helyzet, hogy vidéken azt látják az emberek, hogy aki eddig segélyből élt, az ma valamit dolgozik. Ezek mellett hatvanegy hónapja nőnek a fizetések, nőtt a családtámogatás, visszaszorult a dohányzás, javult a közétkeztetés és csökkent az államadósság.

Az emberek egyszerűen jobban élnek, mint régen, és így hiába mondják nekik, hogy nyomor van és lerohad a cipő a lábunkról. Az ellenzéknek alapvető narratívaváltozásra lenne szüksége, és az eddigi eredmények megtartását kellene ígérnie, hiszen az eddigi módszere láthatóan nem érvényesült.

Röviden és tömören: az ellenzéki narratívák összeomlottak. A szavazók többsége szerint mégiscsak van nemzet, fontos a szuverenitás, gond a migráció, és nem élnek rosszabbul, mint régen. Ezt megállapította néhány ellenzéki megszólaló is, hiába szajkózza több baloldali lap, hogy »a vidékiek« bűne a fideszes győzelem, akik »buták« voltak ahhoz, hogy megértsék, mennyire is volt igaz az ellenzéki narratíva.

Az emberek azonban a legkevésbé sem buták, hanem nagyon is okosak. A létező folyamatokra kellene tekintenie egy sikerre törő hazai ellenzéknek, és a valósághoz kellene igazítania a politikáját. Amíg ez nincs meg, marad a kormányoldal töretlen sikere.”