Az átengedett nemzetegyesítés

„Ha már mindez egy kolozsvári vacsora kapcsán merül fel, vajon miképpen viszonyult az RMDSZ politikája a különböző magyar kormányok politikájához? Ma már feledésbe merül, de 2004 előtt az RMDSZ sem akart kettős állampolgárságot. A kisebbségi helyzet megoldásának útját az autonómiában, tehát abban látta, hogy a magyarok a román állam keretei között élhessenek magyarként teljes életet, legyenek saját intézményeik. Az, hogy a magyar államhoz kötődjenek közjogi és egyéb értelemben, az RMDSZ nem kívánta. Jó okkal nem kívánta: attól tartott, hogy az ilyen kötődés erősíti a hajlamot a szülőföld elhagyására, a Magyarországra és tovább, nyugatra költözésre. Ez pedig oda vezet, hogy a magyar kisebbségi közösség „lefejeződik“, az értelmiség jó része elvándorol, és ott marad egy megcsonkított, idősebbekből és kevésbé iskolázottakból álló kisebbségi közösség. Ez a feltételezés – mint elsősorban a Vajdaság tapasztalata mutatja, de van hasonló tendencia Kárpátalján és Erdélyben is – nem volt alaptalan. Amikor azonban a Magyarok Világszövetsége elindította a népszavazási kezdeményezést a kettős állampolgárságról, és a Fidesz odaállt az akció mellé, a kisebbségi magyar pártok is kénytelenek voltak csatlakozni, ha el akarták kerülni, hogy támogatóik egy része elhagyja őket. Mindamellett tény: az RMDSZ valódi törekvése közelebb állt az MSZP–SZDSZ-kormányoknak a szülőföldön maradást preferáló politikájához, mint a Fidesznek a kisebbség tagjait a magyar államhoz láncoló törekvéséhez. A baloldaliaknak és liberálisoknak nincs okuk a maguk politikája miatt sajnálkozni. Amit ők »átengedtek« a Fidesznek, az nem a magyar kisebbségek jövőbeli boldogulását szolgáló politika, hanem a nacionalista ábrándkergetés, amely szembeállítja a magyar kisebbséget a többséggel, és egyaránt árt magyaroknak, románoknak, szlovákoknak, leginkább azonban a magyar kisebbségeknek. Jól tették, hogy ezt »átengedték« a Fidesznek, és tévednek, akik emiatt ma sajnálkoznak, és a Fideszt próbálják követni.”