Me Too!

„Szóval a »világ rendje« évezredeken át az volt, hogy az »erős férfi« a tulajdonos, a nő pedig a tulajdon. Időnként nagyon becses tulajdon, de változatlan »jogállásban«. Helyenként az is »természetes« (mainapság is), hogy egy tulajdonosnak több tulajdona van. Ha muszlim, akkor törvényesen és egyszerre, ha keresztény, akkor illegálisan egyszerre, vagy törvényesen: egymás után. A tulajdonszerzés történhetett (és történhet) egyszerű vásárlással, magasabb körökben (»királyok, hercegek, grófok…«) szerződéssel. Tanúm a magyar nyelv: Az »eladó sorban lévő leány«-nak »apja-ura« van, ha »elkel«, valódi „ura” lesz. Az élő ember, mint tulajdon, rabszolga, jobb esetben cseléd. Parancsot, utasítást teljesít, természetesen a szerelmi életben is. Ha nem teszi, vagy hibásan teszi, akkor büntetést kap. (Pénz számolva, asszony verve…) Kikapós férjnek lenni ma is bocsánatos, ám a hűtlen asszony általános megvetés tárgya (még csak nem is alanya).

A huszadik század már a »dolgozó nők« kora.

Azonban a munka még mindig elsősorban fizikai, így a nők a termelésben is csak kisegítő szerepeket kapnak, értelemszerűen kisebb fizetségért. De a saját jövedelem megcsillantja a kisebb függés (a nagyobb szabadság) örömét – otthon. A munkahelyen viszont újabb függő viszony alakul ki. Téeszelnök és marokszedő menyecske, művezető és esztergályos lány, főnök és titkárnő, iskolaigazgató és tanárnő, főorvos és doktorkisasszony, orvos és ápolónő, rendező (pláne főrendező-színigazgató) és színésznő, sőt – erre is tudok példát – érett korú takarítónő és tekintélyes tudós professzor. És a felsorolás (az ez ügyben sietve érkezni látszó ítéletnapig) folytatható. Minden esetben a »gyengébb nem« a kiszolgáltatott, a »teremtés koronája« pedig így vagy úgy, kopogtatás után vagy berúgott ajtóstul – átlép a küszöbön. De nem mindenki lép át a »jó ízlés határán«. Ám ez a határ koronként máshol húzódik.

Közeledik tehát az idő, amikor a fizikai erő jelentősége – a társadalmi életben – minimumra csökken.

(Noha utalnak sajnos az ellenkező irányra is aggasztó jelek. A gyúrásnak nevezett testi erőépítésre gondolok. Szerencsére a biológia nem alszik: egyrészt a nők is előszeretettel erősítenek, másrészt a tesztoszteron túladagolás rontja a nemzőképességet és az utód genetikai minőségét.)  A számítógépes automatika mind a termelésben, mind a hadviselés során kiváltja a fizikai erőt. Ha minden jól menne, fokozatosan kihalnának az alfa hímek. Azonban nem megy minden jól, legalábbis nem megy egykönnyen. Az élet bizonyos területein még hosszú ideig előnyt jelent a férfihormon hatás az agresszivitás különféle fokozatainak életben tartásával. Hogy magammal kezdjem: a sebészi szakmákban a sikeres és gyors működéshez szükséges az agressziónak legalább a vagányságig menő fokozata. Ugyanez vonatkozik a művészeti életre, a hadseregvezetésre és a politikára. És mindennél jobban a bizniszre. Közülünk kerülnek ki az alfa/2 (félalfa) hímek, amikor az agresszivitáshoz már nem tartozik a testi erő, a vonzó külső.  Ha egy félalfánál hiányzik az intelligencia és/vagy a morális érettség, (fölöttébb gyakori) akkor bizony jönnek a szexuális pótcselekvések, a perverziók és a lépcső tetején ott van az erőszak is. Természetesen, amíg az agresszivitás megmarad, igazítani kell a törvényeket (nem visszamenőleg) és hangsúlyozni a jó etikai modellt. A zsidó-keresztény erkölcs erre alkalmas, a muszlim még nem. A többit nem tudom.”