Lehet-e liberális egy katolikus?

2018. január 31. 14:35

Újra fellángolt a vita az amerikai konzervatív katolikusok között a liberális demokráciáról. Vajon összeegyeztethető a katolicizmus és a liberális rendszer? Így néz ki, amikor a Catholic Herald szerzője nem ért egyet a Harvard alkotmányjogászával.

2018. január 31. 14:35
Filemon Norbert
Mandiner

Egy zászló, két tábor. Egy nézeteltérés miatt évek óta ezzel a képpel írható le az amerikai konzervatív katolikus gondolkodók kapcsolata.

Oktalan azt gondolni, hogy egy stabil, hosszú távú megbékélés lehetséges a katolicizmus és a liberális állam között” – írja Adrian Vermeule, a Harvard Law School alkotmányjogász professzora. 

A liberalizmus a kereszténység szülötte. Vajon miért fordulnak szembe vele a katolikusok?” – teszi fel a kérdést cikkében John Zmirak, a Catholic Herald szerzője.  

Akik hajlanak a liberális kompromisszumra

Zmirak az amerikai konzervatív katolikusok (például: John Courtney Murray, George Weigel) azon táborába tartozik, akik szerint

nincs feloldhatatlan ellentmondás a liberális demokrácia és a katolikus egyház tanítása között.

Meggyőződésük, hogy az amerikai rendszer toleráns, és a keresztényeknek is otthont biztosít. A liberális demokrácia játékszabályai ugyan lehetővé teszik, hogy az ország vallási közömbösségbe és erkölcsi relativizmusba süllyedjen, de azt is, hogy virágozzon benne a katolikus hitélet.

Az irányzat képviselői határozottan szállnak szembe a halál kultúrájával, védelembe veszik a családot és a kapitalizmust, támogatják a katolicizmus és az amerikanizmus szövetségét. Sokan a Republikánus Párt neokonzervatív szárnyához kötik őket. Egyáltalán nem látnak problémát az amerikai állam liberális alapjaiban. Érvelésük szerint csak a XIX. század végén csúszott hiba a gépezetbe, amikor a rendszert áthatotta a progresszivizmus. Ezért úgy gondolják, hogy az abortusz liberalizációja és az azonos neműek házasságának bevezetése sem Simon de Montfort, John Milton és Charles Carroll of Carrollton gondolataiban gyökerezik.

Az ellentmondást nem tűrő katolikusok 

Adrian Vermeule

Ezzel szemben Vermeule és a konzervatív katolikusok „illiberális” tábora (például: Alasdair MacIntyre, David L. Schindler, C C Pecknold) amellett érvel, hogy 

Szerintük a katolikus tanítás összeegyeztethetetlen a liberális demokráciával.

Felfogásuk szerint e berendezkedés nem lehet a semlegesség és a tolerancia otthona, ugyanis a liberalizmus és a katolicizmus emberképe szemben áll egymással. Mivel az ember természete szerint társas és politikai lény, ezért a család, a nemzet és az egyház természetessége nem következhet az egyének átmeneti, racionális és szerződéses megállapodásaiból.

A két világnézet szabadságfelfogása is jelentős eltéréseket mutat. Egy katolikus számára ugyanis a szabadság nem olyan állapot, amiben egyszerűen a kényszer hiányát tapasztalja. A katolikus szabadságát a boldogság érdekében mindig korlátozza az igazság. A katolikus szabadság-eszme tehát az igazságra és a jóra irányul. Egyébiránt, ez az iskola is életpárti, és támogatja a házasság intézményét, ugyanakkor kritizálja a kapitalizmus vadhajtásait, és aggodalommal figyeli az USA birodalmi ambícióit. 

Érdekesség, hogy a 2016-ban katolikus hitre tért Vermeule még a Párizsi Nyilatkozattal sem elégedett, (amit egyébként Lánczi AndrásRoger Scruton és Robert Spaemann is aláírt), mondván, annak szerzőit a második világháborút követő liberális demokrácia iránti nosztalgia vezérli.

Roger Scruton

De kinek van igaza? Christopher Dawson felosztása segítségünkre lehet.

Liberális hagyomány és liberális ideológia

A kiváló brit történész ugyanis megkülönbözteti egymástól a liberális hagyományt és a liberális ideológiát.

A liberális hagyomány a szabadság eszméjére épül, ami elválaszthatatlan a nyugati civilizációtól. Dawson okfejtése szerint ez a régi hagyomány valóban mélyen gyökerezik a középkori keresztény európai kultúrában, és nem a reneszánsz vagy a felvilágosodás idején fedezték fel. Ez

Ezért ez a hagyomány nem áll ellentétben a katolikus tanokkal. 

Az sem a véletlen műve, hogy a régi liberális hagyomány és a szabadság teljes felszámolására törekvő XX. századi totalitárius ideológiák nem ápoltak jó barátságot.

Az európai gondolkodást évszázadokig meghatározó angol liberális ideológa a XVII. században jött létre, a politikai szabadság középkori hagyományaiból és a szellemi szabadság eszméjéből, és ebből fejlődött ki fokozatosan a politikai liberalizmus. John Locke befolyása miatt központi eleme a szabadság.

Miben más a francia liberális ideológia?

Ezzel szemben a francia liberális ideológia inkább filozófusok terméke, kevésbé gyakorlatias, nagyon merev, dogmatikus és intellektuális. Alexis de Tocqueville szerint a franciáknál Rousseau győzött Locke felett, ezért a hangsúly az egyenlőségen van. A francia gondolkodóknak tetszett a puritán individualizmuson alapuló angol polgári társadalom, de a mintát nem tudták alkalmazni a Francia Királyságra. Megszállottsággal küzdöttek az ész és tudomány uralmáért a hagyomány és tekintély erőivel szemben. Ebben

akadályozta őket a régi rend, a francia abszolutizmus és a katolikus klérus befolyása, a kultúra és a keresztény vallás harmonikus egysége.

A liberális ideológia tagadta, hogy az emberi társadalomnak fejet kell hajtania az isteni törvény előtt, ezért a hatalom forrását a népből eredeztette. XVI. Gergely, XI. Piusz és XIII. Leó pápa a tomista filozófiát követve, az objektív igazságot tartotta szem előtt, és egy ideális katolikus társadalomból indult ki. Ebből kifolyólag körleveleikben élesen elítélték a liberális ideológiát.

Christopher Dawson

A liberális ideológia mérlege

Dawson leszögezi, hogy a kereszténység XVI. századi teológai megosztását kihasználva a lendületbe jövő liberalizmus átformálta a világot. Hatalmas emberi energiákat szabadított fel, de képtelen volt arra, hogy irányítsa ezeket. Mivel a XIX. századot meghatározó európai liberális civilizáció, szinte vallásos hittel és megingathatatlan optimizmussal, az evilági haladásra koncentrált, ezért olyan spirituális űrt hagyott maga után, ami kikövezte a totalitárius diktatúrák útját.

E sorok írója szerint a keresztény civilizációval ellentétben

a liberális ideológia nem tudott, és ma sem tud választ adni az emberiség legmélyebb, lelki szükségleteire.
 
Ezért egy katolikus tisztelheti a liberális hagyományt, de soha sem képviselheti a liberális ideológiát.

 

Összesen 87 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
xoltan
2018. január 31. 23:07
"az objektív igazságot tartotta szem előtt, és egy ideális katolikus társadalomból indult ki" Ez kepzavar. A tarsadalom biztosan nem volt idealis, hogy lehetett akkor ez objektiv kiindulasi alap? Ezzel az erovel a kommunizmus az objektiv igazsagot tartotta szem elott es az idealis tarsadalombol indult ki. Ugye hogy igy mekkora marhasag?
Akitlosz
2018. január 31. 19:08
Emiatt nem tudott aludni a szerző? Liberális gondolatai vannak? Akkor gyónja meg aztán meg van bocsátva!
syphax
2018. január 31. 18:07
Ezzel a "dologgal" az a baj, hogy NINCS EGZAKTUL definiálva, ill. lefektetve, hogy: 1.) Mikor és milyen ismérvek alapján liberális az, aki liberális? ill. 2.) Mikor tekinthető katolikusnak az, aki katolkius? Mert ha az "általános" a "hétköznapi" értelmezés szerint tekintjük egyiket is másikat is, akkor EGYÉRTELMŰ NEM A VÁLASZ! De mi tartozik bele abba, hogy mondjuk "én katolikus vagyok" DE! 1.) Utálom Ferenc pápát; vagy: 2.) Mondjuk: a pedofil papok "garmadája" miatt nem fogadom el a mai magyar katolikus egyházi vezetőket, a migránspárti papokat stb stb... És akkor már kész a bizonytalanság és a definiciós nehézség. Fentiek okán a cimben föltett kérdésre komoly és igényes gondolkodású ember EGYSZERŰEN NEM TUD VÁLASZOLNI! Etc..Etc...
catalina9
2018. január 31. 17:43
"...Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy akadályt jelenthet számunkra. A nem-zsidó papságnak a világ népeire gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának pillanatától. Ami a többi vallást illeti, azokkal még könnyebb dolgunk lesz, de korai volna erről most beszélni. A papi uralmat és a papokat olyan szűk korlátok közé fogjuk szorítani, hogy befolyásuk olyan arányban csökkenjen, ahogy azelőtt növekedett. Ha majd elérkezik a pápai udvar végleges elpusztításának ideje, egy láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a nemzeteket. Ha azonban a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa védelmezőinek képében lépünk fel, mintha elejét akarnánk venni a vérontásnak. Ezzel az ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar legbelsejébe és nem fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a pápaság hatalmát."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!