A kaméleon és az igazhívők

„Ilyen szintű metamorfózis a hernyóknál és a pillangóknál megszokott, de a pártok közegében bizony olyan ritka, mint piros hó a karibi térségben. Itt nem egy párt kicsit jobbra- vagy balratolódásáról van szó, hanem egy totálisan új pártfilozófia meghonosításáról egy majdnem ellenkező értékrendet valló közegben.

A pálfordulásig a Jobbik mint egy bevallottan hungarista rétegpárt működött, és Szálasi Ferenc eszmeutódai sosem szégyenítették meg az 1944 telén regnáló nemzetvezető emlékét. (Ha egyáltalán lehetne ilyet tenni a nem túlzottan sikeres »magyar Führer« emlékével.)

Lássuk világosan, itt arról értekezünk, hogy a szervezet hajlandó volt a teljes értékrendjét feladni egy új szavazóbázis megszerzéséért. Ezt pedig úgy szerette volna elérni, hogy közben nem veszíti el azok szavazatát, akik magasra emelik az árpádsávos zászlókat a Magyar Gárda felvonulásain.

A hatalom megszerzéséért folytatott átalakulás során a Jobbik két célt tűzött ki maga elé. Az első a mind a baloldalból, mind a Fideszből kiábrándult szavazók megszerzése, a másik pedig a párt szalonképessé tétele egy esetleges baloldali pártokat is magába foglaló koalíció számára.

Mindezt úgy, hogy közben meg tudja tartani szavazóbázisát, az igazhívőket, a szélsőjobb elkötelezett támogatóit.

Ez a cél elsőre lehetetlennek tűnt, majd kiderült, hogy valóban az. Ha a Jobbik tovább folytatja ezt a kaméleonpolitikát, hamarosan a Munkáspárttal foghat össze, hogy egyáltalán be tudjon kerülni a parlamentbe.”