Darabont ellenzék

2017. december 17. 11:54

Sokszor, sokan megpróbálják lecibálni Ady Endrét a magasból kicsinyes politikai küzdelmeik frontjára, miként most Tamás Gáspár Miklós is tette.

2017. december 17. 11:54
Szerencsés Károly
Magyar Hírlap

„Sokszor, sokan megpróbálják lecibálni Ady Endrét a magasból kicsinyes politikai küzdelmeik frontjára, miként most Tamás Gáspár Miklós is tette. Egyenesen az anarchizmus és a marxizmus nevében. (Mérce. Ady és a két meggyőződésű emberek.) A mértéktartásra legyintő költőt idézem: »A nevemben, a cégérem alatt ágáló senkiket jobban utálom, mint általában engem szokás utálni«. Azt mondja a költő: »Egy csomó senki mozog, dúl-fúl, harcol és ír, akihez semmi közöm.« Ez történt most is. Félremagyarázás, „argumentumnak előrángatás«, hazug sütkérezés egy fénysugárban.

Ady életműve organikus egész, olyan kincs, ami csak kevés nemzetnek adatik meg. Meríthet belőle erőt istenfélő és ateista, az egész világot magához ölelő polgár, paraszt, munkás, mindenféle náció, még a szocia- lizmus utópiájában keringő eltévelyedett lélek is. De leginkább az, aki magyar. S ebben mindannyian benne vagyunk, akik ezt a nemzetet hisszük, becsüljük. Szabad préda az életmű, nem lenne szabad kicsinyes szándékkal érinteni. A mostani orvhalásznak sem (nevezzük ezután így), aki a költő Két meggyőződésű emberek című írását citálja. A Nyugatban jelent meg 1911 augusztusában. A legfőbb gond az, hogy olyasmit ad Ady szájába, amit le nem írt, s olyasmiről egy szót sem szól, amit viszont igen. Kiszolgáltatott a költő, de nem gyenge. Fogalmazzon bár az orvhalász finoman, a lényeg mégis az, hogy a költő szerinte a parlamenti demokrácia helyett már a szocializmust, az anarchizmust ajánlja. Mivel ez szövegszerűen nem igazolható, így írja: a költőt ez »izgatja«. (...)

 

Talán valami lelkiismeret-furdalás támadhatta meg a szerzőt, amikor cikkét a hitről vett gondolatokkal igyekezett feldíszíteni. Ady erre talán bólintott volna, mert megidézett írásában csak annyit mondott: magyarság, emberség, tisztesség. Tessék elolvasni.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 108 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Bolond Istók
2017. december 17. 23:55
De ismerem a Bibliát. És Dsida Jenőt is, és őt biztosan jobban mint te, hiszen ha egy kicsit is ismernéd nem írnál olyan orbitális baromságot, hogy ő Jeruzsálembe akart menni és azt akarta, hogy a magyarok Jeruzsálembe menjenek. De még mindig nem válaszoltál arra te szutyok, hogy miért akarna Dsida Jeruzsálembe menni.
brekker
2017. december 17. 21:25
Egyébként Ady egy idegbeteg tróger (TRG) alkoholista volt, ugyanúgy mint József Attila, a baloldal ezért szerette őket, néha viszont jobb pillanataikban elsült az agyuk. Nem kell olyan komolyan venni a szintén baloldali indíttatású iskolai irodalom tanítást. Nem az volt a XIX-XX. század költőinek a szerepe, hogy elsüljön az agyuk, hanem, hogy megideologizálják a tekintélyelv elkerülhetetlen lebontását, az előbbi csak valamiféle collateral damage volt, amit aztán ki lehet radírozni, vagy másképpen magyarázni. Aztán mégis azok a versek élnek tovább.
Mich
2017. december 17. 19:46
TGM megbolondult, mert ő olyan okos volt, hogy előre látta a libsibolsináci Katyvasz 2018-as bukását - és ezt nem tudta az ő bolsi lelke elviselni.
Varga Péter
2017. december 17. 18:21
Ady Endre: Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!