Lelki horgony a kampányharcban

„A politika lassan egy olyan szakmává önállósult, amelynek immár bevett, majdhogynem megbecsült eszköze a negatív emberi érzések felszítása, az ellenérdekelt szereplők eszközökben nem válogató lejáratása, a legprimitívebb gondolkodású rétegek szellemi szintjére butított üzenetek szajkózása. A hivatását a kiművelt emberfők szaporításában, a nemzeti és egyetemes kultúra értékeinek megőrzésében kereső, az értelmes vita pozitív nemzetépítő szerepében hívő polgár számára hasonlóan nehéz beletörődni mindebbe, mint a »mindannyian testvérek vagyunk Krisztusban« tanítást élete vezérfonalának tekintő keresztény embernek a háború botrányába. Ámde az élet kegyetlen valósága mégis arra kényszeríthet, hogy számot vessünk azzal, hogy adott esetben hová vezethet a hideg vagy forró háborús eszközök használata.

Aligha akad magyar patrióta, akiben ne merülne fel keserűen, milyen mélységekbe taszította nemzetünket az, hogy 1918-ban, a legnagyobb nemzeti vész idején pacifista fantaszták és cinikus árulók elszabotálták még az ország színmagyar vidékeinek önvédelmét is. Hasonló érzések élhetnek a polgári-nemzeti oldalhoz tartozókban is, amiért 1994-ben a háromhatvanas kenyér demagógiájával, 2002-ben a huszonhárommillió román beözönlésével vagy a „köteles beszéd” kiforgatásával rio­gató cinikus gyűlöletkeltéssel szemben nem sikerült az ellenfél természetére szabott politikai választ adni.

A politikai propaganda visszataszító, de hatásos fegyvereinek használata az ellenoldalt meg nem szolgált előnyhöz juttatta, az országot pedig alig felmérhető anyagi és szellemi veszteséggel járó vargabetűkre kényszerítette. Elég arra utalnunk, milyen lesújtó véleményt fogalmaznak meg a névleg baloldali kormányok (neo)liberális politikájának eredményéről még a mai ellenzék olyan emblematikus személyiségei is, mint Róna Péter vagy Pogátsa Zoltán.

A polgári oldalhoz tartozók többsége szíve szerint »a jövő elkezdődött« pozitív üzenetével, észérvekkel operálva, az emberek jobbik énjére apellálva indulna a választási küzdelembe. Szociológiai felmérések azonban világosan megmutatták, hogy a pártpolitika ma már megszokottá vált eszköztárának bevetése, a bulvárpolitizálás alkalmazása nélkül ezek az üzenetek nem juttathatók célba kellő hatásfokkal. Főként hogy ezeket az eszközöket az ellenoldal már régen gátlástalanul és gyakorlottan alkalmazza.”