A magyarok rokon lelkek a zsidókkal

2017. július 22. 06:20

Természetesen szövetségesek vagyunk Izraellel: egy izraeli zsidónak nem kell elmagyarázni, mit jelent az ősi föld, mit jelent a saját földeden kisebbségben élni, ott üldözést átélni. Olyan sóvárogva nézni Jeruzsálemet, mint mi Kolozsvárt, Máramarosszigetet, Pozsonyt, Kassát, Beregszászt.

2017. július 22. 06:20
Szalma György
Mandiner

Se szeri se száma azoknak az írásoknak, amelyek az elmúlt napok eseményeire reflektálva azt elemzik, hogy mi végre van ez az új keletű barátság Izrael és Magyarország között. Mi lesz ennek a vége? Kitör a világbéke? Vége a magyarországi pártpolitikai antiszemitizmusnak? Miféle gyanús szövetség körvonalazódik? Miből fognak eztán élni azok, aki főállásban antiszemitázták a kormányt?

A legtöbb nemzeti érzésű ember szívesen gondol a zsidó államra, mint példára: lám ők megcsinálták, szeretik a nemzetüket, az országukat, szem előtt tartják az érdekeiket – és mindez sikerült nekik. Ilyen államot akarunk mi is. 

Minden reményünk megvan, hogy nekünk is ilyen országunk legyen, hiszen félig mi találtuk ki az övéket is.

Tudniillik Izrael egy kicsit magyar projekt is,

ne feledjük el, hogy egy budapesti hazánkfia – nevezett Herzl Tivadar – csapott a homlokára egy napon, és gondolta, hogy: Izrael, mekkora ötlet, megcsinálom!

Az első cionista kongresszustól azonban hosszú út vezetett a valódi államiság megteremtéséig. 

Egy maréknyi zsidó elhatározta, hogy lesz államuk – és lett. Nem mondtak le az Isten által nekik ígért földről. Ezek a pimasz zsidók nem mertek kicsik lenni, nem akartak hang nélkül beolvadni a népek tengerébe, nem gondolták, hogy a saját ország, illetve az ősi föld gondolata sérti a szomszéd népek érzékenységét. 

De miért példa ez nekünk, magyaroknak?

Azért, mert bámulatra méltó, ahogy a sivatagban létrehozták a modern Izraelt. A világ minden tájáról özönlöttek a zsidók, hogy részt vegyenek az új haza építésében. Gazdasági csodát csináltak a sivatagban. Nekünk, magyaroknak néha nehezünkre esik észrevenni, hogy a földi paradicsomban élünk itt, a Kárpát-medencében. Csak be kellene végre lakni rendesen, ez a hely be van nekünk rendezve hegyekkel, folyókkal; csak használni kellene, örömmel.

Életöröm, cselekvő szeretet, ez az eltanulandó attitűd.  

Izrael a demográfiai kérdést részben sajátjai hazahívásával, illetve a vallásos közösségek támogatásával oldja meg. Nem újdonság, hogy a vallásos közösségek nagyobb számban vállalnak gyermeket, mint a laikus többség. Itthon ez úgy történik, hogy a baloldal kampányt folytat a határon túliak ellen, nehogy 23 millióan Budapestre menjünk, nehogy lenyúljuk a nyugdíjat, sorba álljunk az SZTK-ban fogat tömetni. Egyes politikai alakulatok pedig mifelénk habzó szájjal rontanak neki mindennek, ami keresztény és hagyományos. Mindezt a humanizmus és a felvilágosodás nevében. 

A zsidók nem mondtak le a területeikről, nem fogadják el, hogy ők idegenek lennének az őseik földjén, a nemzeti összetartozás gondolata pedig teljesen természetes. Ők maguk határozzák meg, hogy ki számít zsidónak; és azokat, akik megfelelnek a mércének, nagy szeretettel várják. Mindenkit szeretettel várnak, de elsőbbség illeti meg a zsidókat. 

Zsidó demokrácia. Ezt a kifejezést főként politológusok használják, de nem nehéz kitalálni miről szól, a hangsúly mindkét szón egyformán erős.  A Zsidó Állam az egyetlen demokrácia a környéken, azonban annak mibenlétét magukra szabták, nem ültek fel annak a hantának, hogy demokrácia csak egyféle lehet.  

Zsidó lobbi a világpolitikában? Naná. De hát ki mondta, hogy az ördögtől való dolog?

Ki mondta, hogy nem tehetnek meg mindent a sajátjaik érdekében? Ki tiltja ezt meg nekik? A nemzetért való aktív cselekvés teljesen legitim. Fölösleges ezt démonizálni: utánuk kell csinálni, akkor majd egyből üdvös dologgá válik. 

A legtöbb zsidó szíve Jeruzsálemben (is) dobog (és sokaké Munkácson és Kolozsváron és Beregszászban és Budapesten is). Ennek kellene lennie a mi célunknak is. Hogy a világon szétszóródott magyarság és az anyaországiak szíve, ha nem is Budapesten, de együtt dobogjon. Ez nem olyan „kárpátiás-szirupos” hazafiság, ez a nemzeti érzésbe oltott praktikum.  

Izrael harcot folytat annak érdekében, hogy a világ elfogadja az önvédelemhez, megmaradáshoz való jogát. Legyen joguk a zsidóknak a szülőföldhöz, illetve azt elhagyva az ősi földhöz.

Mintha a saját sorsunkról írnám ezt: a megmaradáshoz, a kultúránkhoz való jogot szeretnénk mi is megszerezni.  Persze nem kell túldramatizálni, közel sem vagyunk olyan veszélyeztetettségnek kitéve, mint egy párizsi zsidó, aki egy kebabos mellett lakik, az országunkra sem fenekednek olyan erősen a szomszédjaink, mint Izraelre.

Természetesen szövetségesek vagyunk Izraellel: egy izraeli zsidónak nem kell elmagyarázni, mit jelent az ősi föld, mit jelent a saját földeden kisebbségben élni, ott üldözést átélni.

Olyan sóvárogva nézni Jeruzsálemet, mint mi Kolozsvárt, Máramarosszigetet, Pozsonyt, Kassát, Beregszászt.

Hatalmas ellenszélben érvényesíteni a nemzeti akaratot, a nemzeti érdeket. 

Talán egy kicsit kevesebb Bayerrel, több Sík Sándorral, Edith Steinnel hitelesebb lenne a pozitív viszonyulásunk, de ezután talán így lesz.

Izrael és a zsidók azonban nem egy és ugyanaz. Nekünk a zsidó ügy hazafias ügy kell, hogy legyen; nekünk tartozásunk van. Ne feledjük, a kisantant országai együtt sem végeztek olyan arányú „magyartalanítást” az elcsatolt részeken, mint amit a holokauszt idején önmagunk ellen elkövettünk. Kolozsvár lakosságának 16 százaléka volt zsidó vallású a második világháború előtt (a nagyváradi illetve a máramarosi zsidóságról nem is beszélve), ezt a jelentékeny magyar közösséget sikerült a „magyar” vezetésnek elpusztítania majdnem teljes egészében.

Persze a jövőre nézve vannak biztató jelek. A Mazsihisz, más zsidó szervezetek és a magyar kormány támogatásával pezseg a zsidó élet, anyaországban és határon túl egyaránt, Kolozsvár és Kárpátalja saját zsidó napokkal büszkélkedhet. 

Hazafias szempontból az antiszemitizmus magyargyűlöletnek számít. Keresztény szempontból ők az idősebb testvéreink. 

 

Összesen 385 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2017. július 24. 07:38
duzur 2017. július 23. 17:24 Különben, legékesebb példa a szocializmus pozitív hatásaira, az a "Vörös Bécs", amire máig büszke a város." No igen ez a Bécs fogadta be annó a Tanácsköztárság trógereit, akik aztán onnan kiindulva szídták a hazájukat. Micsoda büszkeség ez...ha város nem is, de bizonyára van aki büszke rájuk. Akire viszont igazán büszke lehetne az Karl Lueger, aki világvárost csinált Bécsből. Ha jól tudom éppen mostanában fosztották meg a nevétől a korábban a nevét viselő útszakaszt... Legyen büszke duzur!
catalina9
2017. július 23. 15:22
ne feledjük el, hogy egy budapesti hazánkfia – nevezett Herzl Tivadar – csapott a homlokára egy napon, és gondolta, hogy: Izrael, mekkora ötlet, megcsinálom!" csak úgy gyere zsömle megeszlek alapon....azét volt itt még egysmás.... például: Chaim Weizmann, a Zsidó Világkongresszus elnöke New York-i beszédéből, 1942. december 3-án: „Nem tagadjuk és nem félünk annak bevallásától, hogy ez a háború a mi háborúnk és a zsidók felszabadulásáért folyik. … A mi frontunk, a zsidóké, erősebb, mint minden más front együttvéve. Ehhez a háborúhoz mi nem csak a pénzügyi támogatásunkat adjuk, amelyen az egész háborús termelés alapul. Ehhez a háborúhoz mi nem csak a teljes propaganda gépezetünket adjuk, ami a morális energiát szolgáltatja a háború folytatásához. A győzelem garanciája túlnyomórészt az ellenséges erők gyengítésén alapszik, ahogy a saját országaikban, az ellenállás útján semmisítjük meg azt. Mi vagyunk a Trójai Faló az ellenség várában. Az Európában élő zsidók ezrei jelentik azt az alapvető tényezőt, amely az ellenség megsemmisítéséhez vezet. Ott a mi frontunk egy tény és a legértékesebb hozzájárulás a győzelemhez.”
catalina9
2017. július 23. 14:50
Rokonlelkek: Menahem Begin izraeli terrorista és miniszterelnök: „A mi fajunk az uralkodó faj. Mi vagyunk ennek a bolygónak a megszentelt Istenei. Mi, akik legalább annyira különbözünk az alacsonyabb rendű fajoktól, amennyire azok különböznek a rovaroktól. A mi fajunkhoz hasonlítva a többi fajok valójában vadállatok és állatok, legjobb esetben háziállatok. Más fajokat emberi ürüléknek tekinthetünk. A mi rendeltetésünk, hogy uralkodjunk az alsóbbrendű fajok felett. A mi földi királyságunk felett a mi vezérünk vas kézzel fog uralkodni. A tömegek a talpunkat fogják nyalni, és rabszolgaként fognak szolgálni minket.”
Hurka
2017. július 23. 10:50
Javaslom a szerzőnek, ha legközelebb a túlzó általánosítás hibájába esik, akkor tegye hozzá "Tisztelet a kivételnek" .
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!