Pletyka nélkül nem bírnánk sokáig – Szvetelszky Zsuzsa pletykakutató a Mandinernek

Mi az a pletykakutatás? Biztosak vagyunk benne, hogy sokan az olvasóink közül teljesen kiborulnak, ha meghallják, hogy valaki pletykakutatásért kapja a pénzét. 

Évtizedekkel ezelőtt úgy tekintettek a pletykára, hogy az kizárólag fals információt tartalmaz. A rémhírek terjedésével azonosították. Ezt a megközelítést a szociológia egy ága képviselte. Ma már tudjuk, hogy

Ahhoz a pillanathoz, amikor már nagyobb volt az emberi csoport létszáma, mintsem, hogy folyton együtt tudott volna lenni. Emiatt, ha elment egy csoport vadászni, vagy gyűjtögetni, akkor fontos volt megtudni, hogy ki az, aki különösen ügyes, erős, vagy esetleg megbízhatatlan parazita. Ezek alapján lehetett viszonyulni az illetőhöz. Lehet, hogy valaki hazajött a mellét verve a vadászatból, ott azonban a mamuttal szemben valójában lapított. Ezt a fontos információt csak a többiektől lehetett megtudni.

Ez ma is így van?  

Pontosan! Ez ma is így van. Így van a kisebb csoportokban, a kisebb településeken, vagy a nagyobb települések kisebb körzeteiben, de még a munkahelyeken is! Ezekben a csoportokban keletkeznek a klasszikus pletykának a modern változatai. Hadd hozzak erre egy konkrét példát! A munkahelyeken a kilépetteknek, vagy a kirúgottaknak nagyon gyakran megjelenik még a közösségi oldalakon az ex-vállalat oldala, vagy csoportja, ami egy sajátos közösségként működik. Arról pletykálnak benne, hogy ki érkezett újonnan az adott munkahelyre, milyen pozícióba került, mik a feladatai, mennyire van megbecsülve, mennyit keres, stb… Egyébként a munkahelyek kapcsán a fizetésről pletykálnak a legtöbbet, hiszen arról nem lehet beszélni, mégis mindenkit ez érdekel, erről beszél.

„Lehet, hogy valaki hazajött a mellét verve a vadászatból, ott azonban a mamuttal szemben valójában lapított.”

Munkahelyeken kívül miről pletykálnak az emberek a legtöbbet?

Vannak olyan állandó témák a pletykában, amelyek ezer évvel ezelőtt is megvoltak, most is megvannak és ezer év múlva is erről fognak a legtöbbet pletykálni az emberek.

Miért pletykálnak többet ezekről az emberek? 

Az embereknek naprakészen kell informálni magukat arról, hogy mihez tartsák magukat. Ez a miheztartás három tényező szempontjából fontos: kooperáció, hierarchia és reputáció, amik meghatározóak a társadalmi rend szempontjából. Itt azért jó mutató a fizetés, mert arról nem csak azt lehet terjeszteni, hogy ki mennyit keres; hanem azt is, hogy kevesebbet keres-e, mint amennyit megérdemelne vagy többet. Ha kevesebbet, akkor vajon lúzer, vagy igazságtalanok vele? Ha többet, akkor esetleg azért van ez így, mert kivételeznek vele vagy szerencséje van? Tehát a fizetés mérőszáma más véleménydetekcióra is alkalmas azzal kapcsolatban, hogy az adott közösség egy-egy emberről hogyan vélekedik.

Manapság jelentősen megnőtt a mobilitás. Ez betudható a modern pletyka megjelenésének?

Részben igen. Ma már mindenkinek lehet okostelefonja, azon keresztül rettentően gyorsan terjednek az információk. De képzeljünk csak el egy ipari parkot! Ott van öt különböző vállalat, elég sétálni egy nagyot és rögtön megtudhatjuk, hogy az adott cégnél, milyen juttatásokat kaphatok, mennyit kereshetek, és hogy kedves-e a főnök. Így hihetetlenül gyorsan lehet váltani. A mai technológia pedig mindezt még jobban felpörgeti.

A pletyka egy hatékony eszköz lehet az emberek kezében a reklámok és a túlzó álláshirdetések ellen?  

Az tény, hogy az informális kommunikáció általában megváltoztatja a formálisat, akár csökkentve is annak értékét. Ez egy új jelenség a társadalomban. Nagyon gyorsan tájékozódnak a munkavállalók, nem csak a munkaerő-kölcsönzőtől, hanem egymástól is. A munkáltatónak tehát ma már nem elég egy óriásplakátot kiraknia az árok szélére, hogy jó vagyok és szép vagyok, hanem hiteles módon kell megszólítani a célcsoportot, mert az megváltozott és a tagjai vízszintesen kommunikálnak egymással.

Ez mit jelent pontosan?

Azt, hogy épp ez a mai pletykának egy érdekes, új jellemzője. A dolgokat továbbra is megbeszélik egymás között az emberek, csak ma már ugyanazt az üzenetet rögtön rengeteg emberhez lehet eljuttatni. Ezzel

A pletyka pozitív vagy negatív jelenség?

Nem pozitívnak vagy negatívnak nevezném, hanem értékváltónak. Gondoljunk a vízre. A sivatagban egy pohár víz az életet jelentheti, míg árvíz formájában pedig tönkreteszi az életet. Általában a pletyka alatt egy sztorit értünk, holott a pletyka az egy narratív hálózat. Pletyka esetén mindig változatok indulnak be: nem ott volt, nem úgy, nem akkor, nem ő. Ha nagyon leegyszerűsítem ezt az egészet, akkor a pletyka lényege, hogy X elmondja Y-ról, hogy képmutató. A pletyka állítása mindig az, hogy az, akiről szól, az képmutató. Azt mondja magáról, hogy Beatles-rajongó, holott Rolling Stones. Itt nincs fekete vagy piros pont. A pletyka lényege, hogy csoportszinten ezt a képmutatást leplezi le. A látszat és a valóság közti feszültség feloldását szolgálja.

„Ha nem lenne normaszegés, akkor már rég kihalt volna az emberiség”

Milyen lenne az élet pletyka nélkül?  

Meggyőződésem, hogy a társadalmi rend őrzésében hihetetlen fontos szerepet játszik a pletyka. Megmutatja ugyanis, hogy milyen normaszegések lehetségesek. Ha nem lenne normaszegés, akkor már rég kihalt volna az emberiség, hiszen mindig mindent ugyanúgy csinálnánk. Az innovációk is normaszegésnek minősülnek, szóval épp a tudásunk átadása miatt tudunk folyamatosan változni. Pletyka nélkül megmerevedne a társadalom. Olyan statikusság jönne létre, ami már nem életszerű.  

Robotokká válnánk?  

Igen, és nem bírnánk sokáig.

Milyen értelemben? Mentálisan?  

Nem csak mentálisan, fizikailag sem bírnánk sokáig. Az életünkről szóló fontos információk nagy része pletykán keresztül jut el hozzánk. Ne ehhez az orvoshoz menjünk, hanem egy másikhoz. Ne itt vegyünk ételt, mert itt rosszul lehetünk tőle, és így tovább. Mire egy ilyen robotizált társadalomban eljutna hozzánk az információ, már rég késő volna.  

Tényleg többet pletykálnak a nők?  

Ezt a férfiak mondták ki, de ez nem így van. Nem pletykálnak többet, csak jobban. A nők gyakorlottabbak a közvetlen, személyes kommunikációban. Pletykálni mindig csak a közös ismerőseinkről vagy az ismerőseink ismerőseiről tudunk. Harmadik lépés már nincs. Klasszikus értelemben nem tudunk pletykálni az ismerőseink ismerőseinek az ismerőseiről. Egy könyvespolcról vagy a pápáról sem tudunk. Na, de visszatérve a nőkhöz: ha történetileg nézzük, akkor láthatjuk, hogy

Ők ültek a trónon, a szószéken és az írásos kommunikációt is ők végezték. A nők alig kaptak teret a formális kommunikációban, viszont az informális kommunikációban annál erősebb szerepet töltöttek be. Az informális kommunikációra egyébként sokkal jobban figyelünk, hiszen az általában a pletykának köszönhetően az ismerőseinkről szól, és a kapcsolatrendszerünk mindennél fontosabb számunkra. A formális kommunikációt hajlamosak vagyunk elengedni a fülünk mellett. Mindenesetre a kutatók mindkét nemnél 60 százalék felé teszik a pletyka arányát az emberi kommunikációban.

„Nem csak mentálisan, fizikailag sem bírnánk sokáig pletyka nélkül”

Miről pletykálnak a nők és miről a férfiak?  

Inkább a struktúrában lehet különbséget tenni. A férfiak mindig egy általános témáról kezdenek el beszélgetni. Mondjuk autókról vagy a politikáról, majd onnan haladnak az egyedi eset felé. A politikában ember embernek farkasa, „a múltkor is hogy hátba szúrták Jánost”. A nőknél ez épp fordítva van. Egy konkrét példából indulnak ki, majd abból jutnak el egy általános következtetésig. „Feri a múltkor megcsalta a feleségét, tehát minden férfi önző.” A nők egyébként szívesebben pletykálnak nőkről. Ennek azonban már a versengéshez van köze. A férfiak egy találkozás során különböző jelzésekkel, mozdulatokkal, nyakkendővel, órával hamar kijelölik a hierarchiát. A nőknél ez egészen más.

Szóval a nők párválasztási stratégiájában, a versengésben komoly szerepe van a pletykának?

Igen. Nagyon komoly szerepe van. A pletyka segítségével lehet tájékozódni az exekről, hogy milyen is valójában az adott kiszemelt. Érdemes-e nyomulni rá? Pletykából azt is meg lehet tudni, ha éppen egy kapcsolat már meglazult annyira, hogy rá lehessen hajtani az egyik félre. Ha az illető értékes „préda”, azaz mondjuk szép vagy gazdag, akkor ez egy fontos információ.  

A struktúrabéli különbségnek van valamilyen oka?  

Csak annyi, hogy a férfiak nem vallhatják be, hogy ők is pletykálnak, hiszen történelem folyamán mindig arról beszéltek, hogy a nők pletykásabbak.  

Milyen olyan tényezőt tud még mondani, amely a pletykához hasonló fontossággal bír a párválasztási stratégiában?

A humort. A humor olyan erős értékkel bír a párválasztási stratégiában, ami kevés más tényezőhöz fogható. A humornak egy fontos eleme a meglepetés. Egy poén mindig izgalmat és újdonságot ígér, ami mindkét nem számára vonzó. De nem is ez a legfontosabb. A humor magva a stratégia.

azaz a nehéz helyzetekben is képes lesz megoldani a pár problémáit. Tehát egy humoros ember mellett biztonságban leszünk és még jól is fogjuk magunkat érezni. Ez túl nagy nyereség!

Térjünk még kicsit vissza az eredeti témához! Pletyka és politika. Valóban lehet felülről tematizálni a közbeszédet? Irányítani, hogy miről beszéljenek az emberek?  

A pletykát mesterségesen is lehet generálni. A TV és a rádió megjelenése óta egészen más mennyiségben érik el a politikával kapcsolatos információk az embert, mint korábban. Megeshet, hogy valaki több információt kap a TV-től, mint a barátaitól. Ez azt jelenti, hogy meghatározhatja egy személy gondolkodását az, ami eljut hozzá a médiából. Ilyen értelemben bárki, aki rendelkezik a megfelelő csatornákkal és erőforrásokkal, tudja tematizálni azoknak az embereknek a gondolkodását, akik ezeket a csatornákat használják. Ez nem politikafüggő, a fogyasztással kapcsolatban is így van. A politika abban különbözik a vásárlástól és a kereskedelmi reklámoktól, hogy rendkívül magas az aktualitása. Akár óráról órára változhatnak a politikai események, így sokszor nagy a bizonytalanság. Hogy ebből a bizonytalanságból fakadó feszültséget megszüntessék az emberek, újra elkezdenek egymás között tájékozódni, pletykálni az adott aktualitásról.  

„A férfiak nem vallhatják be, hogy ők is pletykálnak”

Ön a vallott és a követett értékek összehasonlításával is foglalkozik. Ez mégis mit jelent?  

Ez arról szól, hogy mindenki illúziókat vetít maga köré, hogy megtévessze a többi embert. A vallott értékek amiatt alakulnak ki, hogy az emberek hajlamosak úgy tenni, mintha velük nem lenne probléma, és a nehézségek csak a többiek hibáiból fakadnak. Ez egyébként ma változóban van, hála a fiatal generációk transzparenciájának és tudatosságának. Mindenesetre a vallott értékek nagy része teljesen életszerűtlen. Gyakran kiderül, hogy alig várta már mindenki, hogy le lehessen bontani ezeket. Például régebben az üzleti életben még kötöttebb volt az öltözködés, ami rengeteg kényelmetlen és egészségtelen következménnyel járt. Habár akkoriban azt tanultuk, hogy egy komoly üzletember öltönyben és nyakkendőben jár, ma már egyre több sikeres businessman intézi az ügyeit pulcsiban és papucsban. Ezeket részben már sikerült lebontani. A vallott értékek tehát az eltérésről szólnak, a követett értékek pedig inkább arról, hogy egészen mást csinál az ember, mint amit mond.  

Nem okoznak ezek nagy feszültséget az emberben?  

Itt kétfajta feszültségről beszélhetünk. Az egyik abból ered, amikor az ember mást csinált, mint amit a többiek csinálnak, vagy mást mond, mint amit a többiek mondanak. A feszültség másik fajtája pedig abból ered, amikor az ember mást mond, mint amit csinál. Például azt mondja valaki, hogy ő sosem csalna adót, de csal, sosem lopna pénzt, de lop. A vallott és a követett értékek közelítése tehát abban segít, hogy ezek a feszültségek csökkenjenek.  

Vallott és követett értékek tekintetében van különbség a különböző társadalmakban?  

Van. Németországban például a 12 óra azt jelenti, hogy 12 óra van. Magyarországon ez sokkal több mindent jelenthet. Persze ez egy tanulható, és átemelhető dolog.

Egyértelműen kijelenthetjük, hogy jobb az a kultúra, ahol a 12 óra az 12 óra? Nekünk is át kellene ezt venni?  

Szerintem igen.

A szlovénektől például ezt lassan átemelhetnénk. Ők nem arról beszélnek egyfolytában, hogy ki mit csinál rosszul, hanem egyszerűen elvégzik a teendőket. Megcsinálják. A volt szocialista országokban ez a cselekvőkészség egy fékezett folyamat volt, ezért a rendszerváltás után újra kellett tanulni. Jó páran újra is tanulták. Mi nem. Nálunk azt hiszik az emberek, hogy ha valamit jól megmondunk, azzal meg is tettük a dolgunkat. Ez így nincs jól.

Hogyan változtathatnánk ezen? 

Feltétlenül az oktatással, valamint fel kellene gyorsítanunk a generációk közötti párbeszédet. Az interakció irányán is változtatnék egy keveset. Az elmúlt évszázadokban az volt a jellemző, hogy a fiatalabbak tanultak az idősebbektől. Ez mára megváltozott. A technológiai változások miatt a fiatalok már mást tanulnak, így vannak területek, amikben jártasabbak. Bizonyos témákkal kapcsolatban nagyobb a tudásuk, mint az idősebbeknek. De nem csak knowhow-t lehetne tanulni tőlük, hanem mentalitást és attitűdöt is. Például azt, hogy nem csak beszélünk a dolgokról, hanem meg is csináljuk azokat. Ez egy fontos érték a társadalomban, amit mi is el tudnánk sajátítani.  

Tehát ön optimista ilyen téren. 

Mindig optimista vagyok. Úgy vélem, hogy nincs más választás. Evolúciósan az optimizmus az egyetlen túlélő út.

Fotók: Földházi Árpád