A közép Európája – Helmut Kohl emlékére

Nekünk, a nyolcvanas-kilencvenes években felnőtt és szocializálódott nemzedéknek – és persze felmenőink nemzedékeinek is – volt egy mintaországa: az NSZK. A történelmi német orientációnk e kései megnyilvánulásában a késő Kádár-kor és a rendszerváltozás utáni zűrös évek mintaországa volt Nyugat-Németország: jog és rend, jólét és kényelem, szabadság és felelősség egyesült a német szociális piacgazdaságban (vagy legalábbis annak hozzánk is eljutó ideájában).

Helmut Kohl ennek a kontinentális mintaországként szolgáló Nyugat-Németországnak volt a kancellárja – egészen addig, amíg a kancellársága alatt, nem kis részben ténylegesen a saját hazai és nemzetközi politikai tevékenysége nyomán pillanatok alatt és békésen (!) újraegyesült Németország.

Azzal, hogy ennek a pillanatnak – és az ezt megelőző és követő, hosszú nyolc-nyolc évnek ő volt a biztos kézzel kormányzó kancellárja –,

Sőt, az utóbbi évszázad jobbára tragikus európai történelmének is az egyik jelentős, pozitív személyisége Kohl, aki személyes munkásságával hozzájárult saját hazája és Európa egységesüléséhez, a kelet-közép-európai kommunizmus gyors bukásához, az új, szabad rend kibontakozásához.

Helmut Kohl ugyan nem volt gáncs nélküli lovag, hibátlan politikus, de így is négyszer választották meg kancellárnak, és mindenképp a mi nemzedékeink Németország-képének kihagyhatatlan eleme volt ő. Egy olyan joviális, jóléti, stabil, tüchtig, kiszámítható Németországé, amilyen hazát sokan, kicsiben mi és felmenőink is, mindig is akartunk.

Ennek a stabil, megbízható jóléti államiságnak, a közép Európájának mára szerte a nyugati világban leáldozott.

Kohl halálával nem csak egy politikustól, de ezzel egy időben több évtizednyi, egyre hiábavalóbb közös álomképünktől is búcsúznunk kell lassan.

Új idők várnak ránk és egész Európára: egyre messzebb kerülünk a kontinensnek évtizedekig példát mutató szociális jóléti, szabadságot, biztonságot és felelősséget kiegyensúlyozottan biztosító és elváró állam- és társadalommodelltől.

Viszontlátásra, Herr Kohl!

Viszlát, valamikor a remélt jövőben, te kiszámítható, békés, kiegyensúlyozott Európa.