Közvélemény-nyilvánítás

„Remélem, nem bántom meg Kovács Lászlót, ha neki tulajdonítom a szállóigévé vált bölcsességet, miszerint: választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást. Nem tudom, Amerikában ismert-e ez vagy valami hasonló mondás, hiszen a világ fejlettebb fertályán sokkal megbízhatóbbak a közvélemény-kutatások, mint mifelénk – ahol gyakran még az a vád is elhangzik, hogy a kutatók nemcsak kutatják, hanem manipulálják is a közvéleményt; míg a szakemberek azzal védekeznek, hogy még mindig erősen élnek az emberekben a régi félelmek, és sokan még névtelenül sem merik vállalni a véleményüket.

(…)

Ha Hillary Clinton indul még valaha választáson, javasolnánk, vegye be a stábjába Kovács Lászlót, legyen valaki, aki némi józan visszafogottságra inti, úgy az esetleges csalódás is elviselhetőbb lesz. Hozzátéve, hogy Hillary már másodszor veszített választást biztos nyerőnek látszó pozícióból, hiszen nyolc éve a demokrata párti elnökjelöltséget bukta el a szinte a semmiből előbukkanó Obamával szemben. De az újabb vereség feletti bánata nemcsak frissebb, hanem súlyosabb is, mert az utolsó pillanatig táplálták benne az elsöprő győzelem bizonyosságát. S ha a Clintont megvezető intézményeknél tartunk, akkor helyénvaló, hogy a sajtót is megemlítjük, amely bizony viharos hátszelet biztosított a demokrata jelöltnek, sutba vágva mindenféle pártatlanságot meg tárgyilagosságot, kevésbé tájékoztatni, inkább irányítani akarta a közvéleményt.”