A pénzügyi fegyelmezetlenség, a magas újraelosztás, a segélyből és nyugdíjból élők tömegei demográfiai és közpénzügyi katasztrófa szélére sodorhatják a nyugati országokat – állítja Dan Mitchell, az amerikai Cato Intézet kutatója. A libertárius közgazdász a Free Market Road Show nevű konferenciasorozat Danube Institute által rendezett budapesti eseményén a jóléti államok problémáiról és az adóharmonizációs törekvések káros voltáról is beszélt.
Számos cikkének, előadásának központi témája a fejlett országok, különösen az Európai Unió adóharmonizációs és más adókhoz kapcsolódó együttműködésének éles kritikája. Mi a probléma azzal, ha mindenhol ugyanannyit kell adóznunk?
Akik aztán fel is léptek a saját érdekükben?
Új fejezet nyílt a nemzetközi versengésben?
Tavaly nyáron egy írásában közeljövő Amerikájának pénzügyi helyzetét a jelen Görögországéhoz hasonlította, és egyébként is sokszor ad borúlátó jóslatokat a nyugati országok fiskális politikáját elemezve. Miért ennyire pesszimista?
Két tényező van e mögött. Egyrészt, a nyugati világban egyre nagyobb az államtól való kulturális és anyagi függés. Nincs társadalmi tőke, emiatt pedig az emberek a kormánytól fognak függeni. Ez azt jelenti, hogy az emberek nem tesznek hozzá a gazdasághoz, nem termelékenyek – inkább fogyasztják a gazdaság által megtermelt értékeket. Túl sokan vannak a kocsiban és túl kevesen húzzák azt. Másrészt, és ez szintén nagy baj, a demográfiai változások korában élünk. Az országok egyre öregebbek – ez alapvetően jó dolog, tovább élhetek. De nincs annyi gyermekünk, mint az előző generációknak. Ez sem lenne baj önmagában, de a generációk közötti újraelosztásra épülő jóléti állam a jóléti juttatásoknak juttatott segélyekkel megspékelve ahhoz vezet, hogy túl kevés ember finanszírozza az államot. És ez egyre rosszabb lesz. A napokban írtam arról, hogy Európa pénzügyei és demográfiája nagy sokkhoz vezet.
Szintén gyakran kritizálja azokat a politikákat, amelyek a szegényeket kívánják segíteni az állam beavatkozásával. Egy cikkében még Ferenc pápa gazdasággal kapcsolatos megnyilvánulásait is erőteljesen támadta. Mi vele a probléma?
Sok baloldali ember fixációja az egyenlőtlenség. Amivel inkább foglalkozniuk kéne, az a szegénység. Nem érdekel, ha más gyorsabban lesz gazdag és nagyobb vagyona lesz, ha én is gazdagodhatok. Bill Gates és Warren Buffett gazdagabbak mint én, engem ez mégsem érdekel. Amíg értéket teremtettek a gazdaságban, ez rendben van. Csak a saját esélyemet szeretném megkapni a gazdagodásra.
Mi segíthet a szegénység csökkentésében?
Csak az adóztatás mértéke fontos, vagy más megfontolások is befolyásolják a gazdaságra gyakorolt hatásukat?
Az adók struktúrája, elrendezése is fontos. Beszedhetsz kevés pénzt alacsony adókulcsokkal és kevés pénzt magas adókulcsokkal is. Hiszen az emberek inkább nem dolgoznak, az adózás elkerülésére, jövedelmük eltitkolására lesznek ösztönözve. Sokszor valójában az alacsony adókulcs és egy pezsgő magánszektor a jó kombináció - ebből elég pénz folyik be a legitim államfunkciók működtetésére.
A digitális szolgáltatások és termékeket elég nehéz adóztatni, ez nagy kihívás a nemzetállamok számára. Ön szerint a nemzetállamok pénzügyi szuverenitásának feladása és az adószedés központosítása, vagy az új nemzetállami innovációk oldhatják meg ezt?
A digitális szolgáltatásokat és termékeket éppen úgy kell adóztatni, ahogy bármi mást. Az ellentmondás az, hogy például az EU-ban a lakhely és nem az eladás helye szerint igyekeznek adóztatni. Ezért sok vállalat és magánszemély Luxemburgba költözik és ott adózik alacsonyabb kulcson. Ezért lesz a belga, francia, német politikus irigy: miért nem mi kapjuk meg az adóbevételt?
Ez jogos felvetés, nem?
Végül egy gondolatkísérlet. Ha feltesszük, hogy a jelenlegi magas adóztatásra és nagy újraelosztásra épülő rendszerek a következő húsz-harminc évben nem változnak meg, akkor az állam bürokratikus koordinációjára épülő újraelosztás helyett elfogadható kompromisszumnak tartaná a közvetlenül készpénztranszferekre épülő jóléti állam rendszerét?
A legnagyobb probléma a demográfia kérdése. A készpénztranszfer sem oldja ezt meg. A jó megoldás a kicsi jóléti állam, például ahogyan Svájc, Szingapúr vagy Hongkong csinálja. Ott a jóléti állam fenntartható, mert mindenki a saját nyugdíjáért, egészségbiztosításáért fizet és ehhez az állam legfeljebb hozzátesz valamennyit. Egy elöregedő rendszerben mindegy, hogyan tervezed meg a jóléti államot, az problémás lesz. Az alapjövedelem talán kevésbé bürokratikus, de még mindig túl kevés fiatal befizető és túl sok öreg kedvezményezett van. Ezért szerintem a megoldás inkább a nyugdíjproblémára a kötelező magánbiztosítás rendszere, amit a Világbank a második pillérnek nevez.
Leginkább úgy ismerhetjük, mint Bobby Ewing, a Dallasból, de az Egyről a kettőre sztárja is volt, sőt ő egy ember az Atlantiszról. Interjú a Comic-Conról.
A brüsszeli háborús hangulatról, a szólásszabadság nyugati hanyatlásáról, a migrációról és a gazdák helyzetéről is szó esett a Kossuth Rádió pénteki adásában. Összefoglalónk!
„Ők ezt így kezelik. Be kell tiltani, el kell hallgattatni, menjenek innen. (...) Mindez Európa fővárosában, két hónappal az EP-választás előtt” – mutatott rá a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója.
2 éve már, hogy civil kezdeményezéssel a Kárpátaljai Sárkányok legfőbb szükségleteinek sikerül eleget tenni, miközben több száz millió forint támogatás gyűlt össze.
A brüsszeli városvezetés több muníciót adott az európai jobboldalnak, mint amiről két hónappal a választások előtt álmodni mertek volna – írja a Politico.
A tunéziai származású tulajdonos Farage kérdésére elmondta, hogy nagyon örült annak a lehetőségnek, hogy az MCC Brussels rendezvényét a Claridge fogadhatta be.
Az egykori hazai ranglistavezető és világbajnokjelölt két éve költözött át keleti szomszédunkhoz.
Ideje végképp eldöntenünk, hogy tényleg akarunk-e mai nyugati és európai ország lenni.
