Tovább folytatódik az amerikai talpas szavazó tömegek lázadása a politikai mainstream és annak jelöltjei ellen. Trump és Sanders továbbra is kitartó sikere paradigmaváltást hozhat Amerikában.
Tovább folytatódik az amerikai elnökválasztási őrület, és tovább folytatódik az amerikai talpas szavazó tömegek lázadása a politikai mainstream és annak jelöltjei ellen. A New Hampshire-i előválasztáson a republikánus oldalon a bombasztikus, populista Donald Trump nyert nagy fölénnyel, a demokratáknál pedig az iowai patthelyzet után most már tényleg a magát szocialistának tartó Bernie Sanders nyert az előzetesen sokak által biztos végső befutónak hitt, centristább és jóval nagyobb hatalmi beágyazottsággal bíró Hillary Clintonnal szemben.
A demokratáknál Bernie Sanders a voksok 59,8 százalékával győzött, vetélytársa, Hillary Clinton a választók 38,6 százalékának szerezte meg. A republikánus oldalon Donald Trump a szavazatok 35,2 százalékát szerezte meg, mögötte viszonylag nagy lemaradással következik a többi republikánus elnökjelölt-aspiráns. Iowa győztese, a fundamentalista, mélykeresztény és mélykonzervatív Ted Cruz csak a harmadik lett, míg Marco Rubio, a republikánus establishment mérsékeltebb nézeteket valló reménysége csak az ötödik.
Az, hogy az amerikai jobboldalon egy ráérő, most épp republikánus politikust játszó, szórakoztató bohóc multimilliárdos; a baloldali-liberális oldalon pedig egy ilyen doktriner, radikális balos jelölt vezet ilyen nagy fölénnyel az elnökválasztási kampány jelenlegi pillanatában, nagyon is rámutat az amerikai tömegek elégedetlenségére és a pártok talpasainak, szavazótáborainak immár nyílt lázadására saját vezető politikai rétegük ellen. E sorok írója ugyan sem Trumppal, sem Sanders-szel nem szimpatizál, de egyrészt ez ugye kit érdekel, másrészt pedig előítéletek nélkül érdemes megfejteni a jelenség okait.
Az Egyesült Államok kétségkívül a világ vezető hatalma szinte minden téren, s kihívóinak és kritikusainak álmodozásaival szemben a jövőben is az lesz, hiszen a jövő ott készül az emberiség számára az amerikai egyetemi campusok és a Szilícium-völgy technológiai boszorkánykonyháiban. De láthatóan széles tömegeknek van elegük abból, hogy a politikai elit képtelen kezelni egyes akut válságjelenségeket, képtelen pontos válaszokat és valódi víziókat megfogalmazni az emberek mindennapi problémáira.
Sanders győzelme ugyan várható volt New Hampshire-ben, de győzelme nagysága és a körülötte kialakuló mozgalom lendülete tovább erősítheti őt a következő előválasztásokon. Amíg az elején egy futottak még-jellegű jelöltnek, egy amerikai értelemben vett szélbalos bácsinak tűnt, most már övé a pillanat, a momentum, amit nem lehet alábecsülni − különösen nem az elmúlt évtizedek politikai establishmentjét minden tekintetben szimbolizáló Hillary Clintonnak. Clinton egyre szorultabb helyzetbe kerül a politikai versengésben − és éppen amiatt, mert befolyásos támogatói és ellenségei jóval erősebbnek hitték őt annál, mint amit mostanában mutatott.
A republikánus oldalon a nagyon is a folyamatos győzelemre, az abszolút győztes imázsára hajtó Donald Trump renoméja kicsit megrogyott, amikor Iowában a második helyre szorult. Trump varázstalanítása azonban elmaradt: New Hampshire-ben nagy fölénnyel nyert, ráadásul két iowai versenytársa, Cruz és Rubio csak harmadik és ötödik lett a jenki kisállamban; miközben második és negyedik helyen futott be a szürke John Kasich, valamint a szintén szürke, csak nagyon is befolyásos barátokkal és közismert névvel rendelkező Jeb Bush. A trumpisták újra lendületet vehetnek a következő előválasztásokra, míg a republikánus establishment hálózatai tovább töprenghetnek azon, hogy az általuk kedvelt, ellenben csekély tömegtámogatással rendelkező jelöltek hogyan szálljanak szembe a Trump-féle populizmussal és Ted Cruz fundamentalista keresztény-konzervativizmusával.
Az elnökválasztási játszma jelen pillanatban még továbbra is nyitott. A valódi, előre le nem zsírozott harc és a drámai fordulatok csak jót tesznek az amerikai demokrácia már régóta kiszámíthatóvá vált közegének, hiszen az elitnek reagálnia kell a választók adta kihívásokra. És ez a szokatlan felállás izgalmas lehet a nem amerikai megfigyelőknek is, hiszen mélységében láthatunk bele az amerikai politikai élet játszmáiba. És nem is beszéltünk még a centrista-konzervatív Michael Bloomberg sikeres üzletember és szintén sikeres volt New York-i polgármester egyre komolyabban lebegtetett elnökválasztási kampányba való beszállásáról, aki a centrum és a józan ész nevében venné fel a harcot a jobb- és baloldali populizmussal szemben.
Trump és Sanders továbbra is kitartó sikere paradigmaváltást hozhat Amerikában. Ha akár egyikük, akár másikuk − vagy éppen mindkettőjük az elnökválasztás két végső szereplője lesz, az mind a republikánus, mind a demokrata oldalon mély belső meghasonlást, s végső soron az amerikai pártélet radikális újrarendeződését hozhatja magával.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség, és visszaüt-e a republikánusokra a szavazóik körében megosztó döntés.
Két, egymástól elszigetelődő globális technológiai blokk van kialakulóban: egy amerikai és egy kínai vezetésű. A két nagyhatalom különféle módszerekkel erősíti a saját közösségi oldalait, keresőjét és technológiai óriásait.
Minden eddiginél nagyobb konferencia várja a résztvevőket és a vendégeket.
Kína hajógyártási kapacitása kétszázharmincszorosa az Államokénak, a különbség pedig egyre nő. És ez az újabb probléma forrása: Washington már egy következő kereskedelmi háborúra melegít.
A Politico forrásai szerint az ukrán erők eddig kétszer használták a nagy hatótávolságú rakétákat, az egyiket éppen egy krími orosz katonai bázis ellen.
Célunk, hogy az emberek rémálma, a háború eszkalációja helyett a liberálisok rémálma, a nemzeti erők nemzetközi együttműködése valósuljon meg a CPAC-en – mondja Szánthó Miklós. Miért tiltanak ki újságírókat a rendezvényről? Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
Minden eddiginél nagyobb szükségünk van egy új Európai Parlamentre.
