A jobboldali sajtó hallgatása Maccabi ügyben sajnálatos. Azért ennyire nem kellene… A közelmúlt rendkívül költséges, hasonló vénájú udvarlási eseményei azt bizonyítják, hogy a gigantikus pénzeken megvásárolni remélt hála rendre elmarad.
„A harmadik holokauszt múzeum (Sorsok Háza) befejezetlen épülete is a csőd mementójává vált. Ahogyan az első (Páva utca) vagy a második (Hódmezővásárhely), ez sem hozott semmiféle engesztelést, azaz, elsősorban, kevesebb »antiszemita« vádat hazánk ellen. Csak viszályt.
Így lesz ez a Maccabi játékokkal is, amelyeket eddig Izraelben rendeztek. Kivéve egy európai változatát, amelyet idén rendeztek a történelmének ledolgozásáért 70 éve sikertelenül igyekvő Németországban.
A budapesti Maccabi játékok egyetlen borítékolható eredménye az lesz, hogy egy illetékes majd kijelenti: »A magyar kormány nem antiszemita, de mindent meg kell tenni a jövőben is, hogy…« Értsd: adófizetői pénzeket adni.
A nyugati sajtóban pedig továbbra is naponta jelennek meg majd Magyarországról cikkek ilyen jelzők aláfestésével: szélsőségesekkel kacsingató kormány, populista, idegengyűlölő, antiszemita és társai.
Megéri? (A kérdőjel iróniát jelez.)”
Ismét szintet lépett a közel-keleti konfliktus, államközi háborúskodás vette kezdetét a világ lőporos hordójában. A nagyhatalmak óvatosságra intenek. Veszprémy László Bernát írása.
Négy korábbi ötkarikás bajnokunk mesél a vágyairól, a megérzéseiről, az érzelmeiről – a fókuszban Párizs.
A közterületen való tárgytovábbítást teszi lehetővé sábátkor.
Idén nyáron először fordul elő, hogy mind a hat egyéni vívószámban magyar induló küzdhet olimpiai éremért. A nagy merítés sokat is ígér: a csapatversenyekkel együtt hét esetben vannak aranyesélyeink, éremvárományosaink.
Most mit lehet erre mondani?
„Túl keresztények” a segélyszervezetek, írja az amerikai lap; az illegális bevándorlók jobb lakhatási körülményeket és helyzetük legalizálását akarják.
Közös lóról, túros hátról, Ukrajnáról, Iránról és a magyar elnökségről is szó esett az eurokraták találkozóján.
