Miért nincs konszenzus a saját történelmünkről?

2014. október 29. 16:19

Normális-e, ha az állam emlékezik a civil közösségek helyett, vagy ezt nem lehet megúszni? Hogyan lett a 20. századi magyar történelem a rendszerváltás utáni politikai csatározások egyik fontos témája? Érdemes lenne-e húsz évre emlékmű építési moratóriumot bevezetni? Emlékezetpolitikáról és az emlékművita tanulságairól vitatkozott Gulyás Gergely, Schiffer András, Babarczy Eszter, Jelenits István, Wehner Tibor és Hiller István az Írószövetség Kultúrring című vitaest-sorozatának első rendezvényén.

2014. október 29. 16:19
Bakó Beáta
Gondoltam, hogy jobb lesz a választások utáni nyugodtabb pillanatban vitatkozni az emlékezetpolitikáról, meg az emlékműkérdésről, de nem biztos, hogy mindenki ideért a tüntetés miatt” – kezdte felvezetőjét a közönség derültségére a beszélgetést moderáló Hörcher Ferenc. A Gulyás Gergely (Fidesz), Schiffer András (LMP), Babarczy Eszter, Jelenits István, Wehner Tibor művészettörténész és Hiller István (MSZP) részvételével zajló vitaestet ugyanis épp a kedd esti internetadó-ellenes tüntetéssel egy időben tartották, de így is dugig megtelt az Írószövetség díszterme. Hörcher azt idézte fel, hogy mi történt ezen a napon, október 28-án 1944-ben, majd 1956-ban, majd megkérdezte vendégeit: van-e közös emlékezetünk erről a két dátumról?
 
Az állam ne műveljen emlékezetpolitikát?
 
„Rossz helyen jár, aki azt gondolja, hogy ez egy politika vita. Nagyon sajnálatos, sőt beteg dolog, hogy az állam emlékezetpolitikát művel” – szögezte le Babarczy Eszter történész, aki szerint az emlékezés a civil társadalom dolga. Ilyen szempontból nem csak a magyar állam cselekszik rosszul szerinte, de például a német is, bár ott azért annak is van hagyománya, hogy közadakozásból építenek emlékműveket, köztéri szobrokat. „Amennyire tudom, Magyarországon egyetlen köztéri szobor épült közadakozásból, mégpedig Rejtő Jenőé” – jegyezte meg Babarczy, hozzátéve, hogy „ebben legalább van konszenzus”. A Szabadság téri emlékművel kapcsolatban a történész „egészségesnek” nevezte, hogy az emberek odahordják az emlékeiket, tárgyaikat. Felidézte: hasonló történt Amerikában a vietnami emlékműnél, amit a háborúban elhunytak hozzátartozói túl minimalistának tartottak, ezért elkezdtek odahordani tárgyakat.
 
Ezzel nem értettek egyet a megjelent politikusok. A fideszes Gulyás Gergely azt mondta: az állam már csak azért is nélkülözhetetlen, mert az emlékezetpolitikába nem csak az emlékművek tartoznak bele, hanem a közoktatás vagy a nemzeti ünnepek is. Felhozta azt az anekdotát, miszerint Kissinger azzal vigasztalta a megbukott Nixont, hogy a történelem úgyis máshogy fog rá emlékezni, mire Nixon azzal felelt: attól függ, kik írják a történelmet. Ez Gulyás szerint különösen igaz a 20. századi magyar történelemre, ugyanis az elit két (vagy több) része nem akarja egymást megérteni. Gulyás hangsúlyozta: csak néhány szélsőséges álláspontot kellene kiküszöbölni azzal kapcsolatban, hogy mit gondolunk a magyar állam felelősségéről a második világháborúban, és az '56-tól a rendszerváltásig eltelt időszakról. Ezt a vitát viszont valóban az értelmiségnek, és nem a politikának kéne lefolytatni – összegezte.
 
Amit itt a Gergő elmondott, az hozzám nagyon közel áll, csak kár, hogy a jelen kormányzati valóságban ez nem tükröződik” – kezdte mondandóját Schiffer András, az LMP társelnöke. Babarczy megjegyzésére utalva leszögezte, ő nem orvos, így nem tudja, mi az „egészséges”; de szerinte mindenképp kell lennie állami emlékezetpolitikának ahhoz, hogy a közösség ne hulljon szét. A baj csak az, hogy nálunk általában az éppen hatalmon lévő csoport próbálja a történelmet a saját alátámasztására így vagy úgy értelmezni. „A 20. század úgy omlott rá a 21. századi magyar emberekre, hogy a legalapvetőbb traumák nincsenek feldolgozva; és akik ráadásul több sorsfordulót megéltek, azok gyakran hol áldozati, hol tettesi szerepben tűnnek fel” – mondta Schiffer. Ezért próbáltak meg a 20. századi múlttal manipulálni a rendszerváltás utáni politikai csoportok – tette hozzá.
 
„Ne állítsunk olyan szobrokat, amiket húsz éven belül majd megint el kell tüntetni!”
 
Ezért a kijelentéséért nagy tapsot kapott Jelenits István tanár, piarista atya, aki a beszélgetést vezető Hörcher Ferenc azon kérdésére válaszolt, hogy „hol rontottuk el”? Jelenits kifejtette: egy szobor azért van, hogy egy kialakult dolgot szentesítsen, nem azért, hogy befolyásoljanak vele valamit. Mit mondta, most tudatosan igyekszenek belesulykolni dolgokat az emberek emlékezetébe: nem csak emlékművekkel, de például az állami tankönyvkiadással is. „A kommunista diktatúra alatt is láttunk már ilyet, csak akkor nem sulykolni akartak, hanem elfeledtetni” – jegyezte meg.
 
Wehner Tibor művészettörténész azzal a kérdéssel indított, hogy mit kezdjünk az emlékművekkel egy olyan országban, amelynek a fővárosa felett a Gellért-hegyen a mai napig egy szovjet „felszabadulási emlékmű” áll? Mint mondta, egy köztérre állított bármilyen emlékmű által képviselt kultusz kisajátítja magának a teret. Ha pedig ebben a kultuszban nincs egyetértés, akkor természetes, hogy vitákat fog generálni. A német megszállási emlékműre különösen igaz, hogy már nem is a jelentése a fontos, hanem a keletkezéstörténete. Ez egyébként nem csak a Szabadság téri emlékművel van így, de az '56-os emlékművekkel is. Mindenkinek van sajátja: a Széna térieknek, a Corvin közieknek, az államnak, meg különböző szervezeteknek; és egymással rivalizálva valósulnak meg az ezekkel kapcsolatos ünnepek és megemlékezések – foglalta össze Wehner.
 
A baloldal nem értette
 
A „hol rontottuk el”-kérdésre már-már önkritikus hangot ütött meg Hiller István szocialista politikus, aki aztán Schiffer Andrással keveredett vitába a baloldal szimbólumrendszere, illetve annak hiánya kapcsán. Hiller hasonlata szerint a rendszerváltás után a baloldal nem értette, hogy „minek a vers, mikor prózában is el lehet mondani”. Hiller azt is leszögezte, hogy álságos a politika az értelmiséggel kapcsolatban, hiszen gyakorlatilag a kettő sajátos összenövése figyelhető meg. Hiller szerint egyébként voltak jó pillanatok a magyar emlékezetpolitikában, amikor egyet tudott érteni a két oldal: például mikor az első Orbán-kormány idején Pokorni bevezette az iskolákban a Holokauszt emléknapot, vagy amikor felavatták a Páva utcai Holokauszt-központot 2004-ben.
 
Arról, hogy az „úgynevezett baloldal” miért ódzkodott a szimbólumoktól, Schiffer András is sokat gondolkodott, de Hillerrel ellentétes eredményre jutott. Szerinte nem a jogfolytonosság miatt kerülték ezeket, hanem azért, mert a Kádár-rendszer addigra már kilúgozott mindenfajta szimbólumot és teljesen materiálissá vált. Schiffer nagyon unja, hogy minden nemzeti ünnepen kötelező valami pártrendezvényt csinálni. Szerinte ez nem erről kellene, hogy szóljon, de ezzel a véleményével a saját pártján belül is kisebbségben van. Mindenesetre a legutóbbi október 23-i megemlékezésében direkt kerülte az aktuálpolitikát, amire a Facebookon meg is kapta egy kommentelőtől, hogy miért Mansfeld Péterről beszélt, ahelyett, hogy a kitiltási botrányon és a korrupción szörnyülködött volna. Schiffer ezt az elvárást nagyon rossznak nevezte.
 
A megszállási emlékműre rátérve Schiffer a közönség derültségére leszögezte: eleve perverz dolog, hogy a Szabadság teret megszállási emlékművekkel akarják telepakolni. Szerinte az emlékműállítás Orbán politikai játszmája volt, amit meg is nyert, mert a kampányban a baloldali pártok az emlékmű-gumicsontot rágták, ahelyett, hogy a kormány hibáival foglalkoztak volna. Orbán politikai haszonszerzésből belegyalogolt a közös politikai emlékezet kialakításába, de a baloldal se jobb, mert a mondanivaló hiányát antifasizmussal akarja kipótolni, ami szégyen és gyalázat – fogalmazott Schiffer.
 
Nincs nemzeti konszenzus
 
Gulyás Gergely szerint azért nincs közös történelemszemlélet, mert Magyarország két nagy 20. századi tragédiájával, a két diktatúrával kapcsolatban nincs konszenzus, ráadásul ez az egész egy elitvitává válik, ami a társadalom nagy részét nem érdekli. Szerinte viszont meg lehetne egyezni abban, hogy a magyar államnak komoly felelőssége volt a II. világháborúban történtekért, a német megszállás után váltak tömegessé a deportálások, a magyar közigazgatás ebben együttműködött és kollektív bűnösség nem létezik. Ami a megegyezést nehezíti, az az, hogy a demokratikus közélet részesei maradtak azok, akik a vége felé puhává váló diktatúrában közreműködtek. „Most már a biológia megoldotta, amit a politika nem volt képes” – utalt az elmaradt lusztrációra.
 
Babarczy Eszter aztán Gulyást és Schiffert is leteremtette. Szerinte már annak sem szabadna megtörténnie, hogy Gulyás öt mondatban összefoglalja a 20. századi történelmet, Schiffer pedig programbeszédet mondott. Babarczy nem fogja csak a politikára vagy a történészekre az „elrontást”, szerinte ennek egy „közös mi” az alanya. Kifejtette: az a baj, hogy '90 körül újrakezdődött a népi-urbánus vita, és már pár évvel '89 előtt megjelentek a közbeszédben antiszemita megjegyzések, ami előtte tabu volt. „Erre persze a zsidók, vagy mondjuk úgy, hogy a filoszemiták borzasztóan megsértődtek, és arroganciára arrogancia volt a válasz. Itt kezdődött az, ami miatt a fiatalok most annyit tudnak, hogy balhé van, mert a zsidók meg az antiszemiták. Ezt mi csináltuk, és a legfőbb ideje, hogy befejezzük” – szögezte le a történész.
 
A megoldás: emlékmű-állítási moratórium?
 
Hörcher Ferenc utolsó kérdése az volt, hogyan javítsuk ki a láthatóan félrement emlékezetpolitikát. Az imént még a baloldali szimbolikáról elmélkedő Hiller István erre a pesterzsébeti választóival jött elő, akik közül egy se kérdezte, hogy mi van ott az emlékművel a belvárosban. Levonta a tanulságot: olyan dolgokkal kell foglalkozni, ami akkor is érdekli a pesterzsébeti választókat, ha a belvárosban történik.
 
Schiffer András szerint viszont az „egyszeri embernek is lejött, hogy az egész emlékmű-sztori nem szól másról, mint a hatalomfitogtatásról”. Mint mondta, „kesergünk itt az elvándorláson, pedig ennek a hátterében az áll, hogy sokan úgy gondolják: semmivel sem tartoznak ennek a hazának”. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, fontosak az ilyen elvont viták – vélekedett. Az LMP társelnöke leszögezte: az is fontos, hogy beszélgessünk olyanokkal, akik máshogyan gondolkodnak és máshonnan jönnek. Ő akkor is ezt teszi, ha ezért „lefasisztabarátozzák” – jegyezte meg. „A 20. századi magyar múlt olyan, amilyen: el kell fogadni, hogy az embereknek nagyon eltérők az élményei, és ahhoz, hogy a közösség ne essen szét, kölcsönösen nagy engedményeket kell tenni” – foglalta össze Schiffer.
 
Babarczy Eszter megismételte, hogy az emlékezésnek a családtörténeteken keresztül kell történnie, és ebbe semmilyen beleszólása nem lehet a politikának. Gulyás Gergely ezzel nem értett egyet: példaként azt hozta fel, hogy az amerikaiak milyen tiszteletre méltó módon csinálnak emlékezetpolitikát a szeptember 11-i terrortámadásból. Ez szerinte példa arra, hogy lehetséges a sikeres állami emlékezetpolitika.
 
A közönség számára – a derültség alapján – a legszimpatikusabb alternatívát Wehner Tibor művészettörténész fogalmazta meg, aki szerint legalább 10-20 évre emlékmű-állítási moratóriumot kellene bevezetni. Mint mondta, „megtelt Magyarország és Budapest, és mi élni szeretnénk ezeken a tereken, nem állandóan emlékezni!

Összesen 96 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2014. október 30. 10:08
Már az alapkérdés is sunyi. Miért kéne konszenzusnak lenni a történelmünkben? Ehhez még a ballibák hozzágyártják az "emlékezetpolitika" című szózombit, ami csak azóta van, mióta a Fidesz is mer emlékezni. Amúgy meg sok mindenben egyetértés van a történelmünkben, csak ott kezdenek el a Karsai-Krausz-Ormos-Babarczy félék másként emlékezni, ahol az érdekük megkívánja, valahogy így: Sulamit Aloni volt izraeli oktatási miniszter az antiszemitizmusról: “- Ez egy TRÜKK, mindig használjuk. Ha valaki Európából bírálja Izraelt, akkor felhozzuk a holokausztot, ha pedig ebben az országban (Amerikában – a szerk.) kritizálja Izraelt, arra azt mondjuk, hogy antiszemita. És a szervezet erős, és sok pénze van, a kapcsolat pedig az amerikai és az izraeli zsidó intézmények között nagyon erős, ők pedig különösen erősek ebben az országban, mint ahogy azt Ön is tudja..." Nos hát ezzel a trükkel próbálkoznak most is, nálunk is: „Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus ELNÖKE nyomás alá helyezte /Laudert/: vagy elítéli Magyarországot, vagy nem garantálja a szervezete támogatását”. Lauder be is vetette, de Orbán leiskolázta és kénytelen volt bocsánatot kérni. De Lauder kemény ember, még Sukoró ügyben is előjöttek az antiszemitizmussal. Hát ebben nem lesz konszenzus... No meg ebben sem: "..Ha valaki egy kicsit is visszaemlékezik 2007 október 10-én Simon Peresz úgy nyilatkozott, hogy úgy építenek birodalmat, hogy országokat, - köztük Magyarországot is - felvásárolnak.."
catalina9
2014. október 30. 09:56
Ez a "vita" ha így történt, egyszerűen botrányosan silány. Hiller, Babarczy féle propagandisták, felkészületlen jópofáskodók, egyedül Schiffer üti meg a színvonalat.
catalina9
2014. október 30. 09:54
Suicide forest 2014. október 29. 17:06 Babarczy, Hiller... Ennyi elég is volt. Ezen az alapon Hellert is meghívhatták volna. Válogatott uszítók, "politikai véleménynek", "szakmai elemzésnek" álcázott ballib pofátlanság és arrogancia minden megmozdulásuk. " Pontos diagnózis!
Szőke Ciklon
2014. október 30. 08:12
Na hát itt van a kutya elásva: "Hiller szerint egyébként voltak jó pillanatok a magyar emlékezetpolitikában, amikor egyet tudott érteni a két oldal: például mikor az első Orbán-kormány idején Pokorni bevezette az iskolákban a Holokauszt emléknapot, vagy amikor felavatták a Páva utcai Holokauszt-központot 2004-ben." Nekik ez a magyar emlékezetpolitika! Nem az államalapítás, nem 1948, nem az ország megcsonkítása, nem 1956, csak róluk szól az emlékezet. Minden nap, minden órában. Ezek a felforgatók állnak a megbékélés útjában. Csak néhány megszólalásuk, amiket mindenkinek ismerni kell: "Mi jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket!", Felvásároljuk Budapestet! genetikailag alantas moslékzabálók!"
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!