Lehet-e, kell-e „álbaloldalizni”?

„Hosszan lehetne még sorolni, hogy milyen elképesztően nem felelt meg a hazai álbaloldal a baloldaliság feltételeinek. De nem is igazán értem, miért érzi ez a tábor bántónak az álbaloldali jelzőt, miközben azóta deklarálta is nem baloldali politikai hovatartozását. Az egykori szocialista pénzügyminiszter, Bokros Lajos »konzervatív« minipártot vezet. Békesi László szocialista pénzügyminiszter rég átigazolt a liberálisokhoz. Gyurcsány Ferenc olyan párt apafigurája, melynek alapító okirata is kimondja, hogy liberális, és Bauer Tamás, az egyik legpiacpártibb magyar közgazdász szerkesztette a programjukat. (A DK még akkor is liberális, ha EP képviselői merő opportunizmusból az Európai Szocialisták padsoraiba ültek be, ezzel emelve a hazai politikai mező zagyvaságát, és joggal kiverve a biztosítékot Bauer Tamásban.) Az Együtt-PM egyelőre egy értelmezhetetlen Laokon csoport, melynek egyik EP jelöltje a liberálisokhoz aspirált, a másik beült a nagyvállalati lobbyzás ellen vehemensen kiálló zöld frakcióba, míg az időközben meglépett főnök a világ leghíresebb nagyvállalati lobbygyűlésén, a Bilderberg találkozón vett részt. Az LMP-ről egyelőre senki nem tudja, hogy micsoda, és bár az álbaloldali kifejezést valamiért mindenki Schiffer Andráshoz köti (valójában annak használata sokkal tágabb körben elterjedt, hiszen megkerülhetetlen fogalom a magyar belpolitika értelmezésében), addig egyértelmű baloldali fogadalmakkal az LMP-nek sem sikerült megszólítania a társadalom veszteseit.”