Miért gondolja, hogy a gender-elmélet olyan veszélyes?
A gender-elmélet, amely az emberi mivolt gyökereiről szól, azt állítja, hogy megválaszhatjuk a „társadalmi nemünket”, ezzel szemben az az igazság, hogy nőnek és férfinak születünk. A gender azt is állítja, hogy úgy választjuk meg a szexuális orientációnkat, ahogy szeretnénk – akármilyen szexuális orientációt, melyeknek egyike épp olyan értékes, mint a másik. Tulajdonképpen ez egy antropológiai forradalom, hiszen azt akarja megváltoztatni, amit az emberről gondolunk. S ez veszélyes.
Miért?
Azért, mert ez a elképzelhető legnagyobb lázadás a teremtés ellen. Egyszerűen nem választhatunk. A gender a szubjektivizmus és individualizmus radikalizálása, a szabadság perverziója, amely azt állítja: azt tehetek, ami akarok, én vagyok az Isten, és eldönthetem, hogy nő vagyok vagy férfi. A gender nem akarja elfogadni a teremtés és létezésünk körülményeit.
Ha az emberi természet megváltoztathatatlan, akkor a gender sem tudja azt megváltoztatni, nem?
Az emberi természet nem teljesen megváltoztathatatlan. Nem változtathatunk azon, hogy nők vagy férfiak vagyunk, de nagyban függünk attól, hogy miként neveltek minket. Szóval meg lehet minket változtatni, össze lehet zavarni, és lehet úgy nevelni, hogy tudjuk a jót választani – vagy hogy ne lássuk a jót. Az ember formálható. És most egy egész falanx szeretne minket úgy formálni, hogy új embert alkossanak, morál nélkül. Ez az elképzelés le fogja rombolni a családot. Ez az ember lényege elleni közvetlen támadás, és emiatt veszélyes a családra is.
Hogy látja, az európai közvélemény, az átlagemberek mit tudnak a genderelméletről? Elfogadják, elítélik, egyáltalán hallottak róla?
Elképzelésük sincs róla. 2006-ban még magát a kifejezést sem ismerte senki. Az természetes, hogy nem fogadják el, hiszen őrültség az egész. De ma Németországban kétezer embernek feladata, hogy azt figyelje, miként érvényesülnek a nők jogai a társadalom intézményeiben. Úgyszintén működik kétezer, genderrel és queer-elmélettel foglalkozó professzor. A segítségükkel a gender áthatja az egész társadalmat, egészen az óvodákig, ahol megpróbálják ledönteni az úgynevezett sztereotípiákat nőkről és férfiakról. Szóval, ahogy XVI. Benedek mondja, ez egy kulturális és antropológiai forradalom, ami nem alulról, hanem felülről indult. A hétköznapi emberek sokáig nem tudták, mi történik a hátuk mögött, de könnyű rájönni, amikor látjuk, mi történik a gyerekeinkkel az iskolában, akik a kötelező szexualizáció tárgyai.
Ez mi? Magyarországon ilyen nincs.
Nincs? Akkor önök szerencsések! De csak keveset kell várni rá, mert minden országban megpróbálják átnyomni, az EU által. Az Európai Parlamentben benyújtott
Estrella-jelentés minden országban kötelező szexuális felvilágosítást szeretett volna. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete kiadott egy dokumentumot, amiben lefektették az európai szexuális oktatás alapjait. Ebben olyanok vannak, mint hogy már az első években tanítsuk a maszturbációt és szexuális technikákat a gyermekeknek, és beszéljünk nekik a heteroszexualitás és homoszexualitás azonos értékéről.
De mindezt nem kötelező elfogadni a tagállamoknak.
Valóban ez elsősorban politikai nyomásgyakorlás, fel lehet mutatni ugyanis ezeket a dokumentumokat, hogy ezek a sztenderdek, tessék igazodni hozzájuk. De Németországban ugyanakkor ez a törvény, ezek már kötelezőek. Húsz olyan esetről tudunk, amikor a szülőket börtönbe küldték, mert elutasították, hogy a gyermekük szexuális felvilágosító órákra járjon az iskolában. Szóval ez a kulturális forradalom mindenhol folyamatban van, mivel minden országban vannak olyan aktív kisebbségek, amelyeknek megvannak az egyesületeik, jogászaik, és támogatja őket az EU vagy az ENSZ, hogy végrehajtsák ezt. Sőt, még útmutató is van ahhoz, hogy miként kell ezt végrehajtani. Hallott már a
Yogyakarta-alapelvekről? Ez az útmutató ahhoz, hogy miként változtassanak meg minden társadalmat.
És úgy gondolja, ez végrehajtható?
A végrehajtás már folyamatban van, minden országban. Ezért utazok országról és országra, hogy figyelmeztessem az embereket, hogy mi történik! Hogy meg tudják védeni magukat, a családjaikat.
Ön hogyan és miért kezdett ennyire érdeklődni a gender-elmélet iránt?
52 éves koromban megtértem katolikusnak, és ezzel új fényben láttam a társadalmat. Észrevettem, hogy a szex tematizálja a közbeszédet, állandóan a szexszel kapcsolatos dolgokról beszélünk. Mi döntünk az életről? Ez súlyos lázadás Isten ellen! Nem fogadjuk el, hogy kaptuk az életet, és mi akarunk dönteni felőle! El akarjuk dönteni, hogy egy élet méltó-e arra, hogy megszülessék; mi akarjuk eldönteni, hogy megéri-e leélni egy életet; mi akarunk dönteni arról, hogy véget vetünk-e az életünknek; mi akarjuk eldönteni, hogy nők vagyunk vagy férfiak. Ez az eredeti bűn. Évának azt mondta a kígyó: olyan leszel, mint az Isten. Ez az alapvető bűn, nem akarjuk elismerni, hogy van felettünk egy Isten, aki korlátozza a szabadságunkat, és hogy az igazi szabadság az, ha Isten akarata szerint élünk és cselekszünk. Ezen a paradoxonon nyugszik a valódi szabadság! Amikor rajta vagyunk ezen az úton, tudjuk, hogy ez az igazság, de ha nem, akkor azt mondogatjuk, hogy Isten elnyom minket. Ekkor az ösztöneink rabszolgájává válunk. Nincs abszolút szabadságunk, mivel Isten teremtményei vagyunk.
Hogy látja: tudni kell a genderről az embereknek, vagy jobb, ha kevesen hallanak róla?
Természetesen tudatni kell róla, hogy ismerjék a veszélyt és ellen tudjanak állni! Szerintem kötelességünk tudni a veszélyről! Sok országban jártam, elmondtam, hogy itt van ez a veszély, ami az Európai Uniótól, az ENSZ-től és a nagyvállalatoktól érkezik. Legyünk óvatosak, mert valami értékes van a tulajdonunkban! A család értékes, és mindenki tudja ezt. Az igaz szeretet ösvénye is értékes, arra pedig Isten hív minket.
Hogyan beszél a genderről egy ateistának, akit nem nagyon érdekel, hogy Isten mire rendelte?
Elmondom neki, hogy én hiszek abba, hogy Isten létezik. És ha ez igaz – márpedig még senki nem bizonyította be az ellenkezőjét –, ez a szívünkbe van írva. Amikor egy ateistával beszélek, megpróbálok a szívére hatni. Majd megpróbálom ráébreszteni, hogy a szeretet miről is szól tulajdonképpen.
Lehet a gender ellen vallás nélkül is érvelni, vagy ez hiábavaló vállalkozás?
A gender egy őrültség, tudományos alapon cáfolható, nincs szükség hozzá Istenre. A gender teljesen tudományellenes és teljesen a racionalitás ellen való, ésszerűtlen. Szóval nem kell vallásosnak lenni, hogy ellenezzük.
Miért őrültség?
Mert nyilvánvalóan őrültség, ha maga azt mondja, hogy ön nem férfi, és ha én azt mondom, hogy nem vagyok nő. Szerintem ez ésszerű kijelentés: hogy maga férfi, én pedig nő vagyok.
Azt gondolja, hogy a vallásnak vissza kellene térnie a közéletbe és a közbeszédbe?
Igen, azt, mivel minden kultúrát meghatároz a természetfelettiről vallott felfogása. Mit hiszünk, mit akarunk hinni a transzcendensről? Azért fogalmazok így, mert értelmes emberek vagyunk és kérdéseket tudunk feltenni. Akármelyik keresztény felekezethez tartozunk, valami nagyon értékes van a tulajdonunkban, amit el kell mondanunk az embereknek! Ez Isten szeretetének üzenete, s hogy van méltóságunk, mivel Isten képmására teremtettünk. Ez gyönyörű üzenet! Szükségünk van a jó transzcendens vonatkoztatási pontjára, különben az erősebb fog dönteni mindenről.
Ha egyértelmű, hogy a gender őrültség, akkor miért vannak, akik szerint nem az?
Mert a bűn foglyai, és nem akarják belátni, hogy ez őrültség.
S hogyan tudunk küzdeni a gender ellen?
Találja meg mindenki a maga útját!
