Európa elárulása

„Két évtizeden át a vezető nyugat-európai országok az orosz kapcsolatok bővítésére törekedtek. Azt feltételezték, hogy ez közelebb hozza Oroszországot Európához. Azt hiszem, akkor igazuk is volt. Most azonban kiderült: ez a közeledés korlátozottan volt eredményes, Oroszország kezd újra szovjet módon gondolkodni. A tőle távolodó, szövetségesnek tekintett országgal szemben – mint 1956-ban és 1968-ban – megszállással lép fel, ha Ukrajna esetében egyelőre csak részlegesen is.

Hogy mit tehet a Nyugat, az nehéz dilemma: fegyverrel biztos nem akadályozhatja meg az orosz fellépést, de a gazdasági szankciókat nyilván mérlegelnie kell. Ebben a helyzetben egy dolog bizonyos. Új, évtizedekre szóló gazdasági kötelékeket nem szabad most Oroszországgal létrehozni. Európa gazdasági függőségét fokozni biztosan nem szabad. Az atomerőmű-építésről szóló megállapodás megkötése néhány héttel ezelőtt csak súlyos gazdaságpolitikai és környezetpolitikai hiba volt. Akkor nem lehetett látni, hogy Oroszország és a demokratikus Európa viszonya néhány héten belül gyökeresen megváltozik. De a krími bevonulás után fenntartani ezt a megállapodást már több, mint gazdaságpolitikai hiba. Ez már árulás, Európa elárulása, hiszen nemcsak Magyarországot, de az egész demokratikus Európát szolgáltatja ki még jobban Oroszországnak, kifejezetten rontja Európa pozícióját az Oroszországhoz fűződő viszonyban.”