Alföldi Róbert jogsértései

„A demokrácia értékei szépek, értékesek, védendők, így a művészi szabadság is. Viszont minden szabadságjog gyakorlásának komoly korlátja, hogy nem sérthet jogot. Jól láthatjuk ezt például a véleménynyilvánítás szabadságjogánál, ahol komoly bírói gyakorlata van annak, ha a jog gyakorlásával sértették meg más jó hírnevét, becsületét. Kérdés, hogy Alföldi Róbert rendezése sértett-e jogot. Mert véleményem szerint nem is egyet, amikor korlátot nem ismerve élt művészi szabadságával. Vegyük a legsúlyosabbat, az állami jelkép megsértését. Magyarország alaptörvénye szerint a Szent Korona a magyar címer része. A Nemzeti Hitvallás – mint az alaptörvény része – kimondja, hogy »tiszteletben tartjuk… a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét«. Máshol, »Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette«. Ezek után a Szent Korona mint idétlen vastraverz jelenik meg a darabban, melyen föl-le rohangálnak a szereplők, s a végén börtönrácsként csapódik az összevert magyarokra. A Btk. szerint »Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ vagy más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.« Érdemes kiemelni a »ha súlyosabb bűncselekmény« nem valósult meg kitételt. Aszerint a »Közösség elleni uszítás« úgy valósul meg, ha valaki »nagy nyilvánosság előtt: a) a magyar nemzet, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő«.

Érdemes e tekintetben a bírósági gyakorlata és az Alkotmánybíróság döntésére utalni: »Aki gyűlöletre uszít, az másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.« »A gyűlöletre uszítás nem pusztán az ellenérzések kedvezőtlen vagy sértő nézetek meghökkentő, esetleg hangulatkeltő közzététele, hanem olyan feszültséget gerjesztő magatartás. amely alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly mértékben tüzelje fel (…) A gyűlöletre uszítás valójában visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával, és nem más, mint az erőszak előkészítése«. (30/1992.(V.26.) AB és 12/1999.(V.21.) AB).”