„Egymáshoz kell utat találnunk”

2013. július 20. 13:50

Térnyitás címmel rendez konferenciát Magyarország helyzetéről és a lehetséges utakról augusztus elején egy fiatalokból álló csoport, akik a rendszerváltás környékén született kortársaikat próbálják felrázni a passzivitásból. Az egyik szervezőt, Braun Barnát kérdeztük motivációjukról.

2013. július 20. 13:50
Pintér Bence

Térnyitás. Első ránézésre erről nekem nem a mottónak választott Petőfi-idézet jutott eszembe, hanem a kordonbontó Orbán Viktor. Kit tekintesz inkább példaképnek?

Ha engem kérdezel – bár én csak egy vagyok a nyolc szervező közül, akik a konferenciát létrehívták –, Orbán Viktor képzelte már magát Petőfinek, mi pedig nem képzeljük magunkat Orbán Viktornak. A konferencia célja nem afféle szellemi kordonbontás, ha erre gondolsz, mivel igazából nincsenek éppen szellemi kordonok. Mi inkább arra szeretnénk felhívni azoknak a fiataloknak a figyelmét, akiknek saját, kritikus véleményük van a mai Magyarország társadalmi, kulturális vagy gazdasági működéséről, amelyről érdemben 15 percet beszélni tudnak, hogy nyissák ki a szájukat, mert a közös jövőnkről van szó. Együtt kell kitalálnunk, hogy azokat az ismereteket, amelyeket tanulmányaink, első pályakezdő lépéseink során megszereztünk, miként fordíthatjuk hazánk, Magyarország javára. Úgy gondolom, hogy a rendszerváltás körül született generációknak igen nagy beleszólása van, sőt, kell lennie abba, hogy mi történik itt akár egy év múlva.

Van beleszólása ennek a generációnak az ország dolgaiba, vagy mint ahogy mondtad csak „kell lennie”?

Az elmúlt egy évben elég sok dolog történt ahhoz, hogy azt mondjuk: van. Még, ha mondjuk például a diáktüntetések alapjaiban nem is változtatták meg a közgondolkodást, mégis legalább fejtörést okozhattak egy-két kommunikációs szakembernek, politikusnak vagy elemzőnek. Ha a generációnk képes lesz megszervezni és valamilyen formában meghatározóan reprezentálni magát a nagypolitikában, annak pozitív következményei lehetnek. És legyenek is, mert jelenleg fiatalként nem sok lehetőségünk van a hazánkban, melyet a közvélekedéssel szemben azért annyira nem szívesen hagynánk el, inkább olyanná változtatnák, ahol élni szeretnénk.

Mobilizálhatóak egyáltalán a fiatalok?

A fiatalokat érdekli a közélet, és igen, mobilizálhatók. Ugyanakkor másik tanulsága is van szerintem a téli diáktüntetéseknek: nem az utcán és nem a Kossuth téren felmutatott tömegek nettó térfogatán fog múlni az, hogy hogyan változnak a dolgok. Mi ezzel a rendezvénnyel nem a tettek, hanem a gondolatok és az érdemi vita mezejére szeretnénk kihívni nem csak a generációnkat, hanem minden közös gondolkodásra kész honfitársunkat.

Az eseményről szóló felhívásban hosszasan foglalkoztok a ’43-as Szárszóval. Mit tartasz a legfontosabbnak a hetven évvel ezelőtti rendezvény szellemiségéből?

Még mielőtt nyilvánossá tettük volna a konferencia-felhívást, ez a kérdés osztotta meg a legjobban a konferencia szervezőit. Nehezen tudtunk dűlőre jutni a '43-as Szárszó üzenetértékével a mai Magyarország és a mai magyar fiatalok számára. Rengeteg szövegváltozat készült, míg végül abban egyeztünk meg, hogy Szárszó abban a tekintetben lesz fontos a számunkra, hogy rengeteg, a legkülönbözőbb világlátású embert szólított meg változás, a további jó, közös együttműködés reményében. Ha más nem is, a közös, a nem szakrális értelemben vett magyar sorson való gondolkodást tartjuk fontosnak a hetven évvel ezelőtti dzsemboriból.

És az idei szárszói eseményről mit gondolsz?

Sehogy sem jó az, ha egy ilyen rendezvény „oldalas” lesz, „komolykodó” és ilyen módon elitista. Ha engem kérdezel, a mai értelmiségellenes hangoknak alapja lehet az a fajta gőg, amit az ott összegyűlt idős, magukat baloldalinak valló gondolkodók megengedtek maguknak. Mi pont kisajátítani nem szeretnénk „Szárszó gondolatatát” – jelentsen bármit is ez a közhely –, hanem épp teret szeretnénk nyitni az érdemi diskurzusnak, vitának, közös (tényleg közös) gondolkodásnak.

Farkasházyék hatására jutott eszetekbe egy első sorban fiataloknak szóló konferencia ötlete?

Nem, sőt nagyon görbült a szánk, hogy a konferencia meghirdetése után hirtelen hasonló érvek mentén rendeződik egy olyan valami, amihez semmi, de semmi közünk. Mi ezt a konferenciát május óta szervezzük. Akkor hogyan merült fel a dolog? Úgy éreztétek, lépni kell? Mint mondtam semmiféle forradalmi düh nem fűt miket. Nem érezzük úgy, hogy most ezzel bebasszuk a macskakövet, leváltjuk az előző gondolkodó elitet és innentől mi határozzuk majd meg mi gondolható, mondható vagy tehető. Arról van szó, hogy vagyunk úgy páran, akik úgy érezzük, az elmúlt időben nem jött létre olyan fórum, ahol ideológiamentesen – vagy anélkül, hogy leoltsanak minket – feltehettük volna azokat a kérdéseket, amik a lelkünket nyomják – ezért szerveztük a konferenciát.

Első sorban fiatal értelmiségieket vártok. Kőművesek nem jöhetnek? Farkasházyt kidobnátok?

A szervezők véletlenül mind egyetemisták, de elsősorban hivatástudattal rendelkező fiatalokat várunk különböző szakterületekről, tanulókat vagy pályakezdőket, legyenek közgazdászok vagy pékek. Kőműveseket egyébként különösen szívesen látnánk, egyelőre hiányzik a programból egy az építőipar kilátásait, vagy a fiatal kőművesek megélhetési lehetőségeit firtató előadás. Farkasházyt pedig csak akkor dobnánk ki, ha lefotózza a WC-t. Egyébként bárki, tényleg bárki jöjjön.

Azt írjátok, hogy „a társadalmi problémák, melyeket a »nemzeti radikális oldal« felvet, nagyon is léteznek”, de a megoldásaikkal nem értetek egyet. Lehet egyáltalán közös alapot találni, melyben egyetérthetnek a népes fiatal radikális tábor és a fiatal baloldali körök?

Ha muszáj ideológiai alapon szerveződő fiatal oldalakról beszélni, akkor ezek közösen egyetértenek abban, hogy nem kívánják sajátjukként megoldani ezeket a problémákat, maximum a másik oldal hibájaként felvetni őket. Elkötelezett hozzáállással – a jobb esetben négy évente változó végleges megoldásokkal – csak ártani lehet azoknak a társadalmi csoportoknak, akik a véleménykülönbségek ütközőpontjába kerülnek. Amíg nem mondhatod magadról – anélkül, hogy ezzel politikailag is állást kéne foglalnod –, hogy cigány vagy, zsidó, devizaadós, dohányos vagy akár azt, hogy magyar szakos bölcsész, addig nagyon nehezen lehet bármiről, tényleg bármiről beszélni. Lassan már egy tubus fogkrémet sem vehetsz matricázás nélkül. Hiszünk abban, hogy vágyaink és értékeink közösek: családra, barátokra, hivatásra, tisztes megélhetésre vágyunk mindannyian, legyünk bal- vagy jobboldali szavazók, és a jelenlegi politikai elittel ellentétben mi képesek is vagyunk együtt gondolkozni és dolgozni azért, hogy ez mindenki számára elérhető legyen. Mi a konferenciákra egy ilyen, ideológiamentes párbeszédre várjuk a látogatókat. Nekünk, a rendszerváltás körül születetteknek egymáshoz kell utat találnunk, és ehhez is nagyon jó élményalappal kíván szolgálni a rendezvény.

Az eseményre ezen a linken lehet regisztrálni még a hétvégén, Facebook-oldala pedig itt található.

Összesen 85 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
KannibálTatárÚr
2013. július 21. 09:15
Érdemes megkeresni Braun Barna írásait az interneten. Egy költő, aki nagyzási mániában szenved, de írásai alapján nagyon alacsony az IQ-je. A találkozón többnyire művészek adnak elő saját művészi águkról, aminek semmi köze az ország problémáihoz, a fiatalok életlehetőségeinek javításához. Művészek, fiataloknak ennek megteremtésére lehetőségük sincs. Marad az önmutogatás meg a kemping forgalmínak növelése.
Jobban teljesítő Pannon Puma
2013. július 21. 09:01
már megint egy zsidó akarja megmondani a magyaroknak, hogyan legyenek nemzet - nyilván zsidó szájíz szerint
Text adósság
2013. július 21. 08:38
Csak egy probléma van Braun elvtárs ti mindig az adósság Útját találjátok meg. Prutty!
Text adósság
2013. július 21. 07:57
Értem én Braun Barna,de mit szóól ehhez a Grünn Zöld! Prutty!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!