Így veri át lakosságát a szlovák és lengyel média, hogy mindenki a szankciók mellé álljon

Olvasgatom a szlovák progresszívek kedvelt oldalát, a tevékenységben van némi mazochizmus, de végül is egy sokatmondó táblázatra bukkanok. A táblázat címe, „Oroszország kétségbeejtően függ az energiabevételektől” már csak az abban használt jelző miatt is szinte mindent világossá lesz.

Márpedig a szlovák polgárok többsége nem szívesen vágná el magától a viszonylag olcsó orosz gázt, lecserélve jóval drágább alternatívákra. Így hatni kell a szolidaritásra, ami kell a megtámadott ukránok megsegítésére.

Sorolják is az érveket a táblázatban. A piros szín jelzi az orosz szövetségi költségvetés kiadásait, amik a háború ideje alatt jócskán megemelkedtek, mert a háborúhoz ugye pénz kell, sok pénz. A másik oldalon taglalják a költségvetés bevételeit, sötétkékkel az energiahordozókból való bevételeket, világoskékkel az egyebeket. Ki is hangsúlyozzák, hogy áprilisban egy hónap alatt az energiabevételek aránya 41 százalékról 63-ra nőtt.

Ezután érkezik a szakértő, aki elmondja, hogy az emelkedő energiaárak miatt erősödött vissza a rubel 2015 óta nem látott erős szintre, és hogy az oroszok egyre inkább a keletiek felé orientálódnak, akik skrupulusok nélkül vásárolják a világpiacinál olcsóbb orosz energiahordozókat. A szakértőnk azért egyben megnyugtat, hogy az orosz gazdaság lejtmenetben, a fogyasztás csökkent, ezzel a költségvetési bevételek is, és a szankciók, a háború hatásai majd a második félévben fognak mutatkozni az orosz gazdaságon.

A szakértő persze nem értekezik arról, hogy a lecsatlakozás az orosz gázról mit is okozna a szlovák gazdaságnak, sem arról, hogy az oroszok azért a háború előtt gyűjtöttek némi tartalékot.

Szlovákiába alternatív források érkezhetnek

Lapozok, és inkább megnézem a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió híradóját, ahol első, vezető hírként most nem egy balesetről vagy más tragédiáról tudósítanak, hanem arról, hogy

Árról nem szólt a tudósítás.

Mielőtt még feltennénk a kérdést, hogy mi lesz a többi 50-60 százalékkal, kapjuk a következő jó hírt, hogy az Adriai-tenger LNG kikötőjébe 5-6 hét után befutott immár a második LNG-tartályhajó is, szállítva Szlovákia egyheti gázszükségletét.

Persze a szlovák polgárt ez nem győzi meg az orosz gáztól való elszakadás elkerülhetetlenségéről. Sőt, mondhatni a szlovák polgár előrelátó, és képes vészforgatókönyvekre felkészülni. Egy hónappal ezelőtti hír volt a szlovák sajtóban, hogy a háztartások komoly tűzifa-felvásárlásba kezdtek, amivel a hasogatott bükkfa köbjének árát a tavalyi 55 euróról 80 fölé emelték. Nem csoda, a szlovák polgár már rájött arra, hogy csak saját magában bízhat, nem pedig a politikusaiban.

Úgy tűnik nem lesz olcsó a norvég gáz

Azért még belekukkantok a lengyel lapokba is, és az első hírként miniszterelnökük kijelentése ugrik elő. Mateusz Morawiecki miniszterelnök a fiatalokkal folytatott hétvégi találkozóján azt mondta, hogy

és jól bekeresnek a fosszilis tüzelőanyagok magas áraiból. A kormányfő arra is felszólította a fiatalokat, hogy írjanak norvég társaiknak, remélve, hogy ennek köszönhetően

A miniszterelnök álláspontját egyedül a pénzügyminisztériuma védte meg. Arról tájékoztattak, hogy Norvégia csak az idén 150 milliárd euróval növelheti gáz- és kőolajértékesítésből származó bevételeit. Magdalena Rzeczkowska pénzügyminiszter azzal érvelt, hogy „eljött az ideje, hogy hangosan beszéljünk a szolidaritási rendkívüli adóról azokban az országokban, amelyek átlagon felüli haszonra tesznek szert az Ukrajna támogatására szánt energiaforrások értékesítéséből”. Mondjuk kérdés, hogy milyen gondolati csavarral jutott ahhoz, hogy a lengyeleknek szánt gáz az egyben Ukrajnát támogatja. Bár…

Mindenesetre sokan nekimentek Morawieczkinek. A Money.pl szerint a miniszterelnök elfelejtette, hogy Norvégia már visszaoszt. Azzal, hogy Lengyelország a legnagyobb kedvezményezettje a Norvég Alapnak, amely vissza nem térítendő pénzügyi támogatás nyújt az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott országoknak. Példaként felhozzák a Warmia és Mazury Fejlesztéséért Alapítványt, amelynek Transzgenerációs Rehabilitációs és Oktatási Központja 300 ezer zlotyt (cca.75 ezer euró) kapott.

A Rzeczpospolita kommentárjában annak ad hangot, hogy a miniszterelnök „egy ötmilliós kis Norvégia” extraadóztatásával kinyitja Pandora szelencéjét, pedig a háborút kísérő piaci zűrzavarból sokan profitálnak Lengyelországban is (miképp is van a lengyel szénnel). A cikk szerzője, Adam Kowalczyk szégyelli magát Morawieczki miatt, és nem érti, hogy az amúgy is gazdag Lengyelország miniszterelnöke mit akart elérni egy lojális NATO-szövetséges legyőzésével, egy olyan országgal, amely több mint 100 000 lengyel baráti otthonává vált.

Norvég reakciók

Morawieczki szavaira Eivind Vad Petersson norvég külügyi államtitkár csak annyit mondott, hogy a norvég gazdaságot és a norvég fogyasztókat is érintik a magasabb áram- és benzinárak, emellett Norvégia is jelentősen hozzájárult Ukrajna támogatásához.

A Lengyelországot jól ismerő Jørn Holm Hansen szakértő szerint