Megoldás-e az olasz alapjövedelem?

„A Feltétel Nélküli Alapjövedelem ugyanis… feltétel nélküli. Az olasz támogatás azonban nem ilyen. A jogosultságot a jövedelem, a megtakarítások és a vagyon alapján határozzák meg.

Egy minimális megtakarításokkal rendelkező, alacsony jövedelmű, bérelt lakásában egyedül élő olasz maximum havi 780 euró támogatásra jogosult. A támogatás magasabb, amennyiben a háztartás több tagú.

A juttatást külön kártyára adják, azaz korlátozottan költhető el, mint annak idején a magyar szociális kártya, vagy az amerikai foodstamps esetén.

De ráadásul a támogatás nem is ellentételezés nélküli. Annak feltétele, hogy az állampolgár a számára felajánlott munkát elvállalja. A munkaügyi központ előbb közelebbi munkát ajánl, ám ha ez nem materializálódik, akkor akár Olaszország bármely területén munkát ajánlhatnak a támogatottnak. Azt lehet tehát mondani,  hogy az olasz juttatás egyáltalán nem FNA, sokkal inkább egyfajta munkanélküli segély, amely egy kemény workfare paradigmába illeszkedik.

Hogy mi lesz a hatása? Egyrészt nyilvánvalóan valamifajta segítséget jelent majd a szegényebbeknek. Másrészt jelentősen emeli majd a belső keresletet, ami, mint azt fentebb írtuk, Olaszország első számú problémája.

7,1 milliárd euró van rá félretéve, amely még olasz méretekben is jelentős összegnek mondható. Majd egymillió ember kérelmezte már, akik mivel a legszegényebbek közé tartoznak, vélhetően helyben költik majd el. Nem viszik offshore-ba, nem külföldön vásárolnak belőle, nem drága importtermékekre megy majd el, hanem remélhetően a helyi kis és középvállalkozások profitálnak belőle, azaz megforog az olasz gazdaságban, a legszegényebb térségekben.”