Versenyképességi jelentés

A felmérés jó lehet lépni a megoldáshoz. (Ámbár döntően már lépett a kormány a jó irányba)

Végig kellene olvasni a jelentést, én mint konyhai elemző csak annyit fűznék a kiemelt témákhoz, hogy - oktatás: a mi csemetéink a kilencvenes években végezték a kötelező iskolákat. Már akkor látható volt, hogy a nyelvek ismerete, a lustaság és kényelemszeretet leküzdése és az ámítógépes alapismeretek elsajátítása a legfontosabb, a többi a személyes rátermettségükön múlik majd. Kinél mi az erősebb, azt kell fejleszteni, a károsat kordában tartani. - egészségügy: nem mind arany, amit reklámoznak. Az újszerű életforma, fogyasztás és a hozzátartozó eü szolgáltatás dacára a nátha nátha marad, a megelőzés saját felelősség. Hiába szugerálják, szoktatják, nem kell minden szíre-szóra, hascsikarásra igénybe venni. - a bankrendszer. Minden híresztelés ellenére nem a kisemberek intézménye, hiszen a sápot húzók egyike. A szekerének húzói a kisháztartások, olyan opció nincs a felállásban, hogy mindkettő (bank és folyószámla tulajdonos) egyformán jól járna, tehát leszabályozni ezt csak 'önszántából' lehet. Vagy szigorú nemzetállami keretekkel kell, hogy szolídan de biztosan működhessen. Mindennek pillére a sok kisháztartás, ami nem mindegy mennyire lehet önfenntartó, működőképes. Amiknek nem a tőkebefektetés nagysága (pénzhalmozás) és a pénzforgalom állandó növelése kell, hogy célja legyen. Magyarán nevelés, szoktatás kérdése, hogy 'a pénz + siker + maszlag' mesterhármas nem minden. Mert szép dolog ez a termelékenységi verseny is, meg ennek a turbózása, de a történelmi gyakorlatot ismerve, mindez csak az eszetlen túlfogyasztás és az abból képződő, a népekre káros szövődmények továbbtermelése lenne. Márpedig -mégegyszer- minden versenyképesség csak addig egészséges, fejlődőképes, amíg Józsibácsik, Marinénik az onokákat is bíztatva húzzák, tolják a közös szekeret.