Röhrig Géza, a Saul fia főszereplője a film berlini vetítésén arról beszélt, hogy német forgalmazót nem sikerült megnyerni a Saul fiához. Elmondta, hogy a hatvanas-hetvenes években Nyugat-Németországban példás módon szembenéztek a náci múlttal, de mostanra mintha alábbhagyott volna ez a múltfeldolgozó munka. Hozzátette: reméli, hogy a német nézők és a média „nem szabotálják el” a Saul fiát, hanem „adnak egy esélyt” a filmnek.
Németországban is bemutatják a Saul fia című magyar filmet, a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelölt alkotást március 10-től vetítik a német mozikban.
Nemes Jeles László rendező első nagyjátékfilmjét kedd este nagy sikerrel vetítették Berlinben egy meghívásos, előzetes bemutatón a holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC) szervezésében, amely a Magyar Nemzeti Filmalap mellett a film gyártásában is közreműködött finanszírozóként.
A német főváros egyik legpatinásabb filmszínházában, a Delphi Filmpalastban rendezett eseményen csaknem valamennyi német parlamenti párt és több tekintélyes civil szervezet képviseltette magát. A koncentrációs táborok foglyai közül kiválogatott munkacsapatok, a Sonderkommandók világát bemutató munkát felvezető beszédében Marian Turski, a varsói zsidó történeti intézet holokauszt-túlélő vezetője kiemelte, hogy Auschwitzban a Sonderkommandók tagjait még a német náciknál is erősebben gyűlölte, és nagyon hálás a sorsnak, amiért őt nem válogatták be egy ilyen csoportba. Ugyanakkor ennyi év után visszatekintve úgy érzi, valószínűleg a Sonderkommandók tagjai a foglyoknál is mélyebb szenvedést élhettek át a lágerekben.
A vetítés utáni pódiumbeszélgetésen Greg Schneider, a JCC ügyvezető alelnöke egyebek mellett arról beszélt, hogy a túlélők visszaemlékezéseiben közös elem, hogy a vészkorszak emlékét meg kell őrizni és tovább kell adni, ezért is igen hálás, hogy elkészült a Saul fia, hiszen nézők százezreihez, akár millióihoz viszi közelebb a történteket.
A cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíjával kitüntetett és a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Golden Globe-díjjal elismert dráma egyik német szereplője, Uwe Lauer kiemelte, biztos benne, hogy a hagyományos, 35 milliméteres nyersanyagra forgatott alkotás a filmkészítési megoldásai révén is bekerül a filmművészeti főiskolák tananyagába. Egyebek között rámutatott, hogy a 107 perces munka csupán 60 snittből áll.
Sipos Gábor, a film egyik producere az MTI-nek azt mondta: a Saul fiát Németországban forgalmazó nemzetközi cégnek „ügyesen kell lavíroznia”, hogy a német nézőket beültesse a filmre. Az alkotók remélik, hogy ez sikerül is majd, és a film révén a holokauszt témája ismét bekerül a közbeszédbe, és a felnövekvő nemzedékek is megismerkednek vele.
Röhrig Géza, a film főszereplője az MTI-nek nyilatkozva kiemelte, hogy hazai, német forgalmazót nem sikerült megnyerni a Saul fiához. Elmondta, hogy a hatvanas-hetvenes években Nyugat-Németországban példás módon szembenéztek a náci múlttal, de mostanra mintha alábbhagyott volna ez a múltfeldolgozó munka. Hozzátette: reméli, hogy a német nézők és a média „nem szabotálják el” a Saul fiát, hanem „adnak egy esélyt” a filmnek.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Aztán hátat fordított és elsétált.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
