Csűrték-csavarták a felmérést, hogy leégessék Magyarországot, de csak Romániát sikerült
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
Stockholmban kiállítást nyitottak szemétből. A svéd Nordiska Museet azt állítja, a hulladék történetében a néprajznak, az ökológiának, sőt az érzelmeknek is megvan a maga helye.
A svéd Nordiska Museet kukákban turkált, hogy bebizonyítsa: a hulladékok sajátos történettel szolgálnak. „Etnológusok vagyunk, akiket érdekel az emberek életmódja, és azt is kutatásra méltó témának tekintettük, hogy mit csinálnak a szemétládájukkal” - mondta Cristina Matsson, a múzeum igazgatónője. A szervezők felhívják a figyelmet az újrahasznosításra, valamint arra, hogy a 19. század végéig szinte semmi nem számított hulladéknak.
A tárlata felidézi a szemét 20. századi történetét: 1920-től egészen a 80-as évek elejéig tartott a szemétürítők ideje, amikor szinte mindent kidobtak - aztán az ökológia megváltoztatta a gondolkodást. Az 1960-as években elterjedt a szemeteszsák, aztán a szelektív hulladékgyűjtés kora következett. Napjainkban minden svéd évente mintegy fél tonna hulladékot produkál, ami alig harmada az amerikai átlagnak).
Erik Ottosson-Truvalla etnológus azt kívánta bemutatni, milyen érzelmek kötik az embereket azokhoz a tárgyakhoz, amelyektől többé-kevésbé tudatosan igyekeznek megszabadulni. „Az újrahasznosítási központokban gyakori, hogy egybegyűjtik azt, amit a nap során fedeztek fel a hulladékok között.. Ez kis szünetet jelent a megsemmisítésük előtt, egyfajta rögtönzött kiállítás keletkezik így” - mondta.