A Szindbád lett a legjobb magyar film

2010. november 18. 11:17

Huszárik Zoltán mozija győzedelmeskedett a Filmmúzeum szavazásán. Érdekesség, hogy tíz legjobb magyar film közé az olvasók nem szavaztak be 1980 után készült alkotásokat.

2010. november 18. 11:17

A tízéves Filmmúzeum szeptemberben indította el Nagy Film című netes szavazását, melyben a valaha készült legjobb magyar filmet szerették volna megtalálni. A filmekre voksolók az 1980 óta készült alkotások közül nem szemezgettek, de nagyon szerették Latinovits Zoltánt, aki négy filmben is szerepelt a legjobb tízből. A legfiatalabb mű az 1980-ban készült Égigérő fű, a legrégebbi az 1931-es Hyppolit, a lakáj.

Íme a legjobb tíz:

1. Szindbád
2. Szerelmesfilm
3. A tanú
4. A tizedes meg a többiek
5. Hyppolit, a lakáj
6. Az ötödik pecsét
7. Egri csillagok I-II.
8. Égigérő fű
9. Oldás és kötés
10. Isten hozta, őrnagy úr!

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
marko11
2010. november 21. 23:33
Hogy Jancsó nem készített egyetlen értékelhető filmet sem az elmúlt 20 évben, az nem jelenti, hogy nem készültek fontos és jó magyar filmek. Íme néhány: Édes Emma, drága Böbe (Szabó István, 1992) Egyetleneim (Nemes Gyula, 2005) Félálom (Rózsa János, 1991) Felhő a Gangesz felett (Dettre Gábor, 2002) Kontroll (Antal Nimród, 2003) Nem vagyok a barátod (Pálfi György, 2009) Off Hollywood (Hajdu Szabolcs, 2007) Ópium - Egy elmebeteg nő naplója (Szász János, 2007) Rengeteg (Fliegauf Benedek, 2003) Roncsfilm (Szomjas György, 1992) Sátántangó (Tarr Béla, 1994) Szép napok (Mundruczó Kornél, 2002)
Ricochet
2010. november 21. 23:11
Abszolút jogos a Szindbád első helye. Amióta van DVD-m, csak azokat a filmeket igyekszem megszerezni, amik igazi értéket képviselnek. A Szindbádra mindig fájt a fogam, úgyhogy amikor (jó áron) belefutottam, gondolkodás nélkül megvettem. Mindig kísértenek a képei: a szenvedélyes döngetések a temetőben (hol máshol?!), a vendéglői ebéd jelenet (fantasztikus!), a jég alól kihúzott és az ablakból kiugró öngyilkos nők képei, a ravatalon fekvő halott kislány szoknyája alá kukkantás, a lamentálások életről, nőkről, halálról, arról, ami még lehetett volna az életben, a beletörődő sóhajok, az egyén kiégése, a menekülés saját magunk, és a saját gyengeségeink elől. Igen, ezek mind mi vagyunk. Érthető, hogy ez a film nyert. Ritkán azonosulhatunk Dobó Istvánnal, vagy a háborút mindenképpen túlélni akaró tizedessel, bár mindenképpen átélhetünk valami hasonlót. Az ötödik pecsét még nagyon közel áll hozzám. Az utóbbi 20-30 évet meg hagyjuk. Van egy-két kimagasló film (Eldorádó, pl.), de alapjában véve semmi. A mai magyar filmről pedig jobb nem is beszélni.
FiloSzofi
2010. november 21. 20:27
Az Égigérő fű nem nagy film, csak a nemzedéki nosztalgia emelte a listára szerintem. Művészileg-szakmailag vannak sokkal jobb filmek. Az Egri csillagokat is kihagytam volna a tizesből, ahhoz is inkább a kötődés erős. Az Égigérő arra jó példa, ami a mai filmgyártásból hiányzik, hogy profin, igényesen kereken megcsinálnak egy kedves, szerethető filmet, ami nem a világot akarja megváltani, hanem szórakoztatni.
Kaducsa
2010. november 21. 13:41
A Tanu csak arra volt jó, hogy bagatellizálja a bolsevik rémtetteket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!