Ütemesen steril agyhalál

Az elektronikus zene leghájpoltabb előadóit felvonultató osztrák BeatPatrol a szó woodstocki értelmében nem is egy fesztivál. A kétnapos rendezvény helyszínét egy konferencia-központ adja, az egyetlen szabadtéri helyszín pedig a roppant szellemes Open Air Stage névre hallgató nagyszínpad. A szervezés mindenre gondolt, minden körbekerített, mindent időponthoz kötött. A mindenhol tettenérhető sterilitást jól példázza: a biztonsági őrök is csak kis tacepaoval tudták átlátni a karszalagok és nyakba akasztók népes családját.

A felépítés kemping nélkül inkább hasonlítana egy nagyobb düreres technóbulira, mintsem holmi fesztiváli hippisedésre. A kulcsszó tényleg a kemping: a nép elszállásolását egy különválasztott, csak kívülről megközelíthető sátortáborral oldották meg a szervezők. A Traisen patak mellett, illetve az autópálya tőszomszédságában elhelyezkedő hálóhelyekhez korlátlan mennyiségű alkoholt, ételt és italt lehetett bevinni. A sátraknál így már péntek délutánra kialakult az olcsó eufória, több ezer labanc fiatal alapozott vidáman a nyári forróságban. Igazából nem csak labancok és nem csak alapoztak. Legalább háromszor kerestek meg minket hasonló problémákkal: „Hi guys, do you speak english? Do you have some extasy?”

A hangulatot a felettébb sok és szép lányon és a durva basszuson kívül két dolog emelte igazán: a magyar alkalmazottak, akik szívesen buliztak is meló után a földikkel, illetve a magyar káromkodásokat betéve soroló román és olykor osztrák fiatalok. Ők azok, akik szívesen kezdenek iszogatni munka után egy kis invitálásra, és akik mindenben segítenek. Magyar és román egyébként bevándorlóként, vendégmunkásként eléggé összetart Ausztriában.

A vihar körülbelül húsz másodperc alatt képes megváltoztatni egy jól kialakult rendszert: a sátorcölöpöket otthonfelejtő Mandiner-küldöttség békés iszogatása is pillanatok alatt váltott át kétségbeesett költözködésekbe. Végül egy autópálya alatt találtuk meg a helyünket. Az ázás után bulizni induló tömegek már céltudatosan a belső részek felé indultak, így az időjárás legnagyobb vesztese Tiesto, a lakossági trance koronázatlan királya lett. Jól járt viszont a maximális teljesítményt nyújtó, idén Boys Noize-zal közösen befutó Erol Alkan; a török származású londoni srác tech-house-os elemekkel tarkított zseniális bass-előadását már este tízkor hatalmas tömeg fogyasztotta. Pénteken megtudtuk még, hogy a szinte celebbé váló Paul Kalkbrenner Fritz nevű öccse tényleg igazán finom minimált játszik, de sajnos azt is, hogy Wolfgang Gartnernek ezen a fesztiválon nem volt kedve egy zúzósabb szett összerakására.

A második nap Dim Mak Stage-ének ijesztően hangzó listája igazából egy 3-4 napos fesztivál elektró-felhozatalára is bőven elég lett volna. A Mandiner a túlélés érdekében csak éjfélkor kezdett el Crookers-re bulizni, akik meglepően semmilyen bassline-szettet raktak össze dubstep-betétekkel. A helyszínt kettőkor a várva-várt világhírű pókmaszkos olasz céklák, a The Bloody Beetroots foglalta el: élő szettjük átütő erejű és pattanásig feszült volt. Az egyetlen hiányzó láncszemnek a meglepetés teljes hiánya bizonyult - például a napnál is világosabb volt a Warppal való kezdés. A kiadófőnök Steve Aoki egyórás one man show-ja után a nagyszínpadról bemenekült Joachim Garraud táncoltatta reggelig a tömegeket. A régi motoros Garraud 2010-ben egy Space Invaders névre hallgató űrszettel hódít, nem kevés sikerrel. A wobble és maga a techno ekkorra teljesen kiírt minket az élők sorából.