Faludy kétszer menekült el Magyarországról, igazi világpolgárként élt hét különböző országban, végül mégis hazatért. Hírnevét a 26 éves korában írt Villon-átköltésekkel alapozta meg, amelyet saját kiadásban jelentetett meg. A kötetet a nyilasok elégették, a költő húgát a Dunába lőtték. A háború után Faludy éveket töltött Recsken, a Rákosi-korszak tapasztalatairól írta legismertebb művét, a Pokolbéli víg napjaim-at. Faludy György 1956-ban sok százezer honfitársával együtt újra távozni kényszerült az országból, ahol aztán négy évtizeden át a nevét sem lehetett kiejteni. Visszaemlékezései csak szamizdatban terjedhettek, és úgy is csak a politikai erjedés utolsó éveiben. Mikor visszajött Magyarországra, Kossuth-díjat kapott és meztelenül pózolt ifjú feleségével.
A hányattatott sorsú és mindig polgárpukkasztó szerző előtt a századik születésnap alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum életmű-kiállítással tiszteleg: versek, hangfelvételek, kéziratok, fotók és portréfilmek segítenek megidézni egy kivételes személyiség életét. A kiállítás szervezői remélik, igazi csemegében lesz részük mindazoknak, akik a Költővel való személyes találkozást életében elmulasztották ugyan, de hű, visszatérő olvasói voltak vagy épp most válnak rajongóivá. Mindazoknak, akik hagyják, hogy Faludy György fölemelje őket lebilincselő, humoros történeteivel átszőtt világába. Egy olyan világba, amelynek alappillérei: az emberek származástól független, egymás iránti tisztelete, a kiegyensúlyozott demokrácia, a természet hatalmának elismerése és a szerelem szabadsága. Ránk hagyott művei és a most összegyűjtött hangfelvételei, kéziratai, fotói, valamint a róla készült filmek által minden látogató maga is aktív részesévé válhat e világnak.
Kiállítás megnyitó: május 12. 18 óra
A kiállítást megnyitja: Szőcs Géza költő, író
Közreműködik: Bíró Kriszta színművész
„Észt, szellemet keress, ne adatot
Olvass, bolyongj, szeress.
Nagyon kívánj Boldognak lenni.
Én is az vagyok.”