Ritka gyenge eredménnyel első lett a CDU, amely jelen állás szerint nem tesz mást, mint összeáll az előző kormány nagyot bukó vezető erejével, a szocdemekkel.
Évek óta nevetség tárgya az Európai Tanács épületeinek folyosóin a „German vote” – az a jelenség, hogy Európa vezető hatalmának három egyértelműen nem összeillő kormánypártja nem tud egységes álláspontot kialakítani valami Brüsszelben kavargó törvényjavaslatról, így aztán Európa vezető hatalma tekintélyt parancsoló tartózkodással meg maszatolással „vezet”. A német politikusok kiválóan kitanulták a German vote művészetét, mit nekik az európai vezető szerep!
Vasárnap a német választók voltak soron, és ők is elmondták: Tudjátok mit? Akkor legyen hát German vote!
A választók iránti tengermély tisztelettel jelzem: ennél kétértelműbben nem lehet szavazni. Ki nyert? A Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió (CDU–CSU) pártszövetsége. De mennyire nyert? Nos – nem nagyon. 28-29 százalék bizony nem egy velőtrázó közfelkiáltás, Angela Merkel legrosszabb eredménye 32,9 százalék volt két évvel a 2015-ös katasztrofális bevándorláspolitikai döntése után. Ki nyert még? Az Alternatíva Németországért (AfD), amely 20 százalékosra duplázta magát. De nyert az AfD ellentettje, a Baloldal (Die Linke) is, amelynek szemében már a CDU–CSU is jóformán a lopakodó fasizmus megtestesülése. Ők a nyertesek.
Képes lesz-e Merz Németország és ezzel Európa józan, céltudatos vezetőjévé válni, vagy elsüllyed a kontinens fősodorbeli politikáinak mocsarában? Rajcsányi Gellért írása.
A terrorhálózat célpontja a farsangi karneválok.
Friedrich Merz dolgát nem könnyíti meg majd a Bundesbank helyzete sem.
A mérsékelt jobbos párt 551 ügyben kérdezte a balos-zöld NGO-k, például a nagy erőkkel generált, CDU- és AfD-ellenes tüntetésekben élen járó szervezeteknek osztogatott adófizetői pénzekről a bukott kormánypártokat.
A német lakosság 70 százaléka változást vár az illegális bevándorlással kapcsolatban, ez azonban nem valósult meg.
Most segíthetünk. Most van szükség a segítségre. Mindig most.
Amiről Kertész Imre beszél, az végső soron univerzális tapasztalat, a 20. század „tömegemberének” alapvető tapasztalata. És a 21. századiénak is, teszem hozzá, de még mennyire.
Szinte reménytelen feladatra vállalkoztak a Műcsarnok szakemberei, amikor úgy döntöttek, számba veszik a magyar animáció 111 éves történetét. A végeredmény azonban nagyvonalú és pazar lett: a Vízió, gesztus, kísérlet tárlatra érdemes minimum egy egész délutánt rászánni.
