Már a vallásszabadságot is korlátozná az LMBTQ-ideológia dicsőségére az ENSZ
Még a hitbéli tanításokat is átíratnák: a vallásszabadság korlátozásával jár az ENSZ törekvése, amely az LMBTQ-ideológia jegyében csorbítaná a lelkiismereti szabadságot is.
Nagy erőket és nagyon sok pénzt mozgósít az ENSZ az abortusz erőltetése érdekében, amit biztonságosnak mondanak, noha legalább egy életet biztosan követel. Eközben radikális baloldali agendát javasol a szervezet jelentéstevője, aki kivenné az irányítást a nemzetállamok kezéből.
Azt követően, hogy a vallásszabadság kárára és az LMBTQ-lobbi törekvéseit támogatva fogadott el egy jelentést, folytatja a radikális baloldali agenda megvalósítását az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ). Egy szintén a közelmúltban bemutatott emberi jogi jelentés arra szólítja fel a tagállamokat, hogy lépjenek fel az életpárti megszólalásokkal szemben, és bírják rá a közösségi médiafelületeket működtető cégeket, hogy ne blokkolják az önkezűleg (tehát otthoni környezetben, jellemzően gyógyszeres eljárással, az esetek jelentős részében illegálisan) elvégzett abortuszokat népszerűsítő bejegyzéseket. A szervezet különmegbízottja szerint a kormányok kötelesek gondoskodni arról, hogy a technológiai vállalatok ne korlátozhassák az abortuszról szóló információk (a gyakorlatban inkább az abortuszt reklámozó anyagok – a szerk.) terjedését és az úgynevezett „abortuszhoz való jog” érdekében ellensúlyozzák az életvédő mozgalmak társadalmi üzeneteit – számol be a szupranacionális szervezet munkáját évtizedek óta közelről figyelő, konzervatív C-Fam.
Ezt is ajánljuk a témában
Még a hitbéli tanításokat is átíratnák: a vallásszabadság korlátozásával jár az ENSZ törekvése, amely az LMBTQ-ideológia jegyében csorbítaná a lelkiismereti szabadságot is.
A Dr. Tlaleng Mofokeng, az ENSZ rendkívüli jelentéstevője által jegyzett dokumentum, legalábbis deklarált szándéka szerint, a digitális innovációra, a technológiákra és az egészséghez való jogra fókuszál. A jelentés az államok mellett elsősorban az ENSZ szakosított szervezeteire és ügynökségeire helyez politikai nyomást, amikor arról értekezik, hogy „a szexuális és reproduktív egészséghez való jog” (amelyen alapvetően a minél inkább korlátlan abortuszt kell értenünk – a szerk) szintjét mielőbb „a korszerű emberi jogi eszközöknek és joggyakorlatnak” szükséges megfeleltetni, a munkát pedig az ENSZ intézményrendszerének kell vezetnie.
A C-Fam ugyanakkor arra emlékeztet, hogy
a világ országainak többsége évtizedek óta ellenzi, hogy az abortusz kérdéskörét globális szinten, a nemzetközi jog keretein belül alakítsák,
kötelező gyakorlatokat írva elő az államok számára. E tekintetben jelentős összhang mutatkozik a keresztény és muzulmán országok között, akik egyaránt vallási meggyőződésből kifolyólag állnak az élet pártján.
Kicsoda Dr. Mofokeng?
Az ENSZ különleges jelentéstevője Dél-Afrikából származó orvos, abortuszpárti aktivista, hazájában egy, a szexualitásról szóló televíziós műsor házigazdája. A legális szexmunka szószólójaként is ismert. Jelenlegi feladatkörét 2020 óta látja el, azóta számos, az abortusz korlátozásait leépítő és az „abortuszhoz való jogot” elősegítő kezdeményezéssel élt. Nem áll távol tőle más radikális baloldali követelés sem, így többek között gyakran adja nevét az LMBTQ-agenda követeléseihez is.
A Mofokeng-jelentés azonban
arra szólítja fel az államokat, hogy a digitális platformokat felhasználva indítsanak oktatási projekteket és információs kampányokat az abortusz támogatása céljából.
E helyen is élesen bírálja az életpárti szervezeteket, amelyek narratívája szerint kizárólag félretájékoztatást folytatnak a témában.
Elismeréssel szól ugyanakkor azokról az abortuszpárti mozgalmakról, amelyek megítélése szerint sok esetben átvállalják az államok feladatait és népszerűsítik a magzati élet kioltását. Felhangosítja e szervezetek azon panaszát, hogy a közösségimédia-platformok esetenként külön jelöléssel engedik csak terjeszteni abortuszpárti üzeneteiket,
különösen a sok esetben az anya fizikai épségére, akár az életére is nagy veszélyt jelentő saját kezűleg, otthon végzett abortuszról szóló bejegyzéseket és az arra felkészítő videókat.
A jelentés mellékleteként egy katalógus is olvasható, mely a fenti panaszokat listázza.
A C-Fam hívta fel a figyelmet az ENSZ egyik legfontosabb szakosított szervezete, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) abortuszfinanszírozásának meglepő mértékére is. Tették ezt a WHO és több más, az ENSZ égisze alatt működő szervezet (például az UNICEF, a Fejlesztési Program, a Népesedési Alap és a Világbank) által közösen kialakított és működtetett, Human Reproduction Programme (HRP) 2022-2023-as költségvetési jelentése alapján. A dokumentumból egyebek mellett kiderül, hogy a HRP
72 millió dolláros költségvetésének mintegy 11 százalékát különítették el az úgynevezett „biztonságos abortuszra”, ugyanekkora hányadot pedig a „nem biztonságos abortusz” megelőzésére.
Bár elvi síkon 2004-es életre hívásától fogva a HRP célitűzései között szerepel az abortusz alternatíváinak feltárása és bemutatása a nők számára, ezen alternatívákról a jelentés nem tesz említést, csupán a nem biztonságos abortuszok biztonságossá tétele mellett tör lándzsát. Az nem derül ki a dokumentumból, hogy mi alapján neveznek biztonságosnak egy olyan beavatkozást, amelynek következtében emberi élet ér véget és sok esetben (a legmodernebb klinikákon is) egy másik is sebesül, lelki és testi értelemben egyaránt.
A költségvetési jelentésből kiderül, hogy többet költöttek abortusztámogatásra, mint családtervezésre:
a magzati élet kioltása 7,6 millió dolláros támogatásban részesült, míg a családtervezés támogatása 6 milliót érdemelt. Beszédes továbbá a támogatások változásának mértéke:
az abortuszfinanszírozás 4 százalékkal nőt, az anya- és gyermekegészségügyi projekteké 2 százalékkal, míg a családtervezésre fordított összeg nem növekedett
az előző költségvetési időszakhoz képest. A HRP költségvetésének „abortusz” című szakaszában felsorolt „egyéb tevékenységek” közé tartozik a kormányok felé intézett lobbitevékenység a WHO normatív útmutatásainak végrehajtása érdekében, az „abortusz megbélyegzésének” csökkentésére irányuló stratégiák felülvizsgálata, valamint az abortusz-gyógyszerek elérhetőségének és minőségének növelésére irányuló erőfeszítések is.
A program szinte teljes finanszírozását önkéntes hozzájárulásokból, úgynevezett donoroktól kapja, amelyek között államok, egyetemek és alapítványok is megtalálhatók. A legutóbbi, 2020 és 2022 közötti donorlistán szerepel például számos európai állam, mint Németország, az Egyesült Királyság, Svájc vagy éppen Norvégia mellett például Kanada és az USA, a Bill és Melinda Gates Alapítvány, a Birminghami Egyetem és a Sanofi Espoir Alapítvány is,
ami némiképp magyarázatot adhat arra is, miért támogatja a program a kapcsolódó gyógyszeres kezelések minél szélesebb körben történő terjesztését.
A C-Fam emlékeztet: a WHO tavalyi iránymutatása arra hívta fel az államokat, hogy szüntessenek meg minden akadályt a „biztonságos abortusz” előtt, valamint töröljenek el minden jogi és normatív akadályt abortuszkérdésben, beleértve a lelkiismereti szabadságra való hivatkozás lehetőségét is (amelynek jegyében az orvos nem kötelezhető a magzatgyilkosságra, ha azzal vallási és/vagy erkölcsi meggyőződése alapján nem ért egyet).
Nyitókép: MTI/EPA/Neil Hall