Baj-e, ha nem teljes az összhang Brüsszellel?

„Már itt lenne fél Afrika, már ki sem látszanának az ukrán mezők a leszállított tankoktól, önjáró lövegektől, elborítanák a földet a kilőtt töltények hüvelyei, és Oroszország kapitulált volna. Ha nem áskálódnánk örökösen, már mindenki választott neme szerint élhetne, nem pedig abban a rab-testben, amibe a fogantatásakor kényszerült; nem volnának elavult férfi-nő felállású családok, a legkülönfélébb genderek permutációi alkotnának közösségeket a világ különböző tájairól örökbe fogadott gyermekeket nevelgetve. Ha nem hivatkozna folyton ez a kis ország holmi vétójogra meg alapító szerződésekre, megszüntethették volna rég a vallást, a keresztény egyházakat, kitörölhették volna Isten nevét a himnuszokból (»Véletlen kialakulás áldd meg a magyart!», vagy »Nobody save the king!«), de eltörölhették volna már a nemzeteket is, amelyek csak a konfliktusok és az önzés melegágyai. Már felvehette volna az Unió az irdatlan spekulációs kölcsönt a végítéletig fizetendő kamatokkal.

Miért nem tudunk szép csendben elpusztulni, feloldódni a többiekkel együtt, akiket ez láthatóan kevéssé zavar? Honnan a küldetéstudat?

Már Attila, a legendás hun király úgy nevezte magát, hogy »Isten ostora«, amikor 452-ben Itália ellen vonult, hogy a bűnös, korhadt birodalmat elpusztítsa. Leó pápa meggyőzte, hogy forduljon vissza. Valószínűleg megígérte neki, hogy majd ő és utódai kézbe veszik az erkölcsöket, a nyugatot pedig a helyes irányba fordítják. Attila hitt neki, és nem rombolta porig Rómát.”

Nyitókép: Dursun Aydemir / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP