Kirúgások, felháborodás-hullám, felszabadítás: Elon Muské lett a Twitter, és vannak tervei

Elon Musk mindenféleképpen figyelemreméltó figura, akinek minden rezdülését árgus szemekkel figyeli a világsajtó: egykor a progresszívek képviselői emelték piedesztálra a Tesla kifejlesztése kapcsán, majd a szólásszabadsággal és a woke nyomulással kapcsolatos megnyilvánulásai miatt a jobboldali-konzervatív oldal emelte pajzsra; s persze orosz-ukrán háború kapcsán is bejárta ezt az utat.

A Twitter ügyében a vészharangokat már viszonylag hamar megkongatták, amikor idén januárban Musk elkezdte felvásárolni a közösségimédia-vállalat részvényeit, majd – miután egy kis macska-egér játékot is lefolytatott az igazgatótanácsi meghívásra – április 14-én egyszer csak bedobta,

Ez elől az igazgatótanács előbb elzárkózott, majd végül elfogadta a kivásárlási ajánlatot, Musk pedig bejelentette, hogy teljesen átalakítja a platformot, nyílt forráskódúvá teszi azt, fellép a spambot-fiókok ellen, és visszatér a szólásszabadság eredeti értelmezéséhez – mert hát a Twitter maga is meglehetősen átpolitizált hellyé vált az elmúlt években, amely sokak szerint a jobboldali vélemények szélsőséges cenzúrájával járt.

Így előfordulhatott, hogy Donald Trumpot örökre letiltották a platformról, ellenben a Black Lives Matter mozgalom konkrét fizikai erőszakkal járó akcióit maga Peter Greenberger, a Twitter volt kommunikációs igazgatója mentegette; sőt, még Zabihullah Mudzsahid, a tálib szélsőségesek szóvivője vígan posztolgathatott 28 ezer követőjének az amerikai kivonulás alatt.

Szabadon, mint a madár

Musk tehát azzal az idillikus ígérettel vágott bele a Twitter megújításába, hogy megújítja a normális párbeszédet, mert

Ez meglehetős riadalmat keltett progresszív körökben, a szabadpiac szellemével és a Twitter magáncég jellegével nem feltétlenül összeegyeztethető módon az igazgatótanácsot a vásárlási ajánlat elutasítására próbálták rábírni, vezető médiumok és véleményvezérek.

Pláne, amikor az üzlet nemrég, október 27-én lezárult, Musk pedig diadalmenetben – egy mosdókagylóval – bevonult a Twitter székházába, s kiposztolta:

Tudjuk, Musk azóta sem pihent bele az áramvonalas vezérigazgatói fotelbe.

Noha korábban a szólásszabadság abszolút hívének mondta magát, végül bejelentette egy „tartalommoderációs tanács” létrehozását, amely eldönti, hogyan is működjék ez a szólásszabadság-dolog a Twitteren. Tartalmilag valószínűleg más lesz így, mint a Facebooknál megszokott metódusok, ugyanakkor formailag erős a hasonlóság, mint arra a BBC egy kis rosszmájúsággal rámutatott.

Musk bejelentette, hogy Twitter Blue-előfizetést kell vásárolnia azoknak a felhasználóknak, akik ellenőrzött felhasználókként akarják használni a platformot (ennek a bevezetését november 5-ről végül az amerikai félidős választások utánra halasztották). Ami az ingyenes alkalmazás fizetőssé tételét illeti, Musk ötlete ezen a téren is kiverte a biztosítékot: eszerint fizetőssé tenne bizonyos szolgáltatásokat, ahogyan azt májusban már pedzegette. Most valóra is váltotta, első változatban havi 20, második nekifutásra – a rengeteg ismert személy, köztük például Stephen King tiltakozását követően –

a továbbiakban a fiók gazdája kevesebb reklámmal szembesül, és tartalmait előrébb is sorolja az algoritmus, amely a felhasználók falát állítja össze.

Úgy volt, hogy Musk „visszaengedi” azokat a felhasználókat, akiket korábban letiltottak a Twitterről, köztük Donald Trump volt amerikai elnököt; azonban ezt utóbb a félidős választások utánra halasztották. Közben a paródiaoldalakat is megfenyegette, mondván, a másokat megszemélyesítő oldalakat örökre törlik, ha nem jelzik, hogy paródiáról van szó.

Közben Musknak a mosdókagylós bevonuláson túl olyan húzásai is voltak, amelyekben szintén volt némi diszkrét humor: például a sokáig üdvözölt „kontextus-megjegyzést” ezúttal már nem csak jobbos közlések után helyezett el a cég, hanem a Fehér Ház egyik tweetje alá, amelyben azzal büszkélkedtek, hogy az idősek társadalombiztosítási juttatásait Joe Biden elnöksége alatt „rekordszintre” emelték – holott azt egy 1972-es törvény írta elő. A kiegészítés megjelenése után a Fehér Ház jobbnak látta törölni magát a posztot.

november 4-én több Twitter-irodát bezártak, az alkalmazottak bő felét kirúgták, Musk indoklása szerint költségcsökkentési céllal, nem a legelegánsabb módon, például éjszakai e-mailekben (ugyanakkor a rémhírekkel ellentétben rádióban, élő adásban nem).

Olyan is volt, akit véletlenül rúgtak ki, az ő visszavételük kapcsán éppúgy felcsapott a kaján örömhullám az úgynevezett progresszív táborban, mint az úgynevezett jobboldaliban olyan figurák elbocsátása után, mint a dezinformációk és gyűlöletbeszéd kiszűréséért felelős, általuk főcenzornak tartott Viyada Gadde jogi igazgató.

Majd a milliárdos önmagát tette meg a vállalat vezérigazgatójának, miután feloszlatta a komplett igazgatótanácsot.

Végül Musk bejelentette, afféle all in one szuperalkalmazást akar csinálni a Twitterből: a Reuters szerint a milliárdos Kínában már bevált receptet másolva a WeChat nyomán üzenetküldés és közösségi média mellett online vásárlási, szolgáltatásrendelő platformként is tekintene a Twitterre. A cél eszerint az egymilliárd felhasználó lenne.

Az erősen kétséges, hogy pusztán a szólásszabadság bajnokaként fogna bele egy ekkora üzletbe; ahogy az is, hogy bármiféle jobboldali elhajlások miatt a progresszív oldalhoz hasonló valósághajlításban lenne érdekelt, és ennek platformjává tenné a Twittert.

A legvalószínűbb forgatókönyv talán az, hogy – mint eddig mindig – sem az őt ünneplő, sem az őt átkozó oldalnak nincs igaza: a világ leggazdagabb embere, akit korábban üzleti zseniként volt szokás emlegetni, most is elsősorban abban érdekelt, hogy ő és befektetőtársai anyagilag jól járjanak a nap végén. Az biztos, hogy 44 milliárd dollárt nem szokás magánpénzből sem társadalmi víziókra, sem hobbiprojektekre fordítani.

Nyitóképen: Elon Musk (Kép forrása: PATRICK PLEUL / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP)