Mark Zuckerberg Metaverzuma nem versenyezhet Isten univerzumával

„(…) A nemrégiben Metára átkeresztelt Facebook alapítójának képzeletében »régóta él egy kép egy virtuális világról ahol az emberek dolgozni, játszani tudnak és kapcsolatba tudnak lépni egymással.« (…) A cég több milliárd dollárt, több ezer dolgozót és több évnyi erőfeszítést fektet majd abba, hogy egy új digitális valóságot teremtsen.

(…)

Zuckerberg bejelentése a cégalapító saját teremtéstörténetének a kereteit adja; egy olyan világ teremtésének, amelyben »az emberek elragadó virtuális közösségi térben létezhetnek«. (…) Ez a fantáziavilág minden bizonnyal ugyanannyira vonzza majd az ember figyelmét, mint amennyire Éva almája tette azt. 

(…)

A metaverzum nem eredeti ötlet; egy hívő emberek által megszállt és értelmezett spirituális világ csökevényes verziója. A szeretet, a hit, a remény, a barátság és a könyörület egyszerre láthatatlan, mégis igenis valós erények, az emberek pedig az ezek által jellemzett szférában élik le az életüket haláluk napjáig. A metaverzumban azonban semmi sem hal meg, mivel senki sem él. Az egész teljes mértékben hamis. A videójátékok, a virtuális dolgozószobák, Siri és Alexa, s velük együtt az összes modernitásra épülő technológiai vívmány egyre valóságosabbnak tűnik, valóságról azonban szó nincs.

A zsidó-keresztény hagyomány úgy tartja, hogy az embert a szeretet hozta létre, az ember Isten teremtésének csúcsa, s az isteni terv része. 

(…)

Zuckerberg úr tervezett metaverzumában senki sem részesülhet ilyen szeretetben, de emberek közötti kapcsolatokról sem beszélhetünk ott. A metaverzum ehelyett fiatalokhoz intéz felhívást arra, hogy kapják fel az Oculus Quest 2 headsetjeiket ha „el szeretnének köteleződni” emellett.

Vajon részesei lehetnek-e az idősek, a szegények, a fogyatékkal élők vagy a haldoklók Zuckerberg metaverzumának? Nem. Nincs helye az említett csoportok való világhoz fűződő elszigeteltségének és kihívásainak, sem pedig a fejlődő világ sóhajainak és álmainak egy a meta-milliárdosok, programozók és technokraták által uralt elképzelt játszóházban.

A magányra és szorongásra a minőségi kapcsolatok és közös erőfeszítés jelent gyógyírt; a kielégítetlen szükségletetek csakis így lehet kielégíteni.

(…)

Szeretni és szeretve lenni – ez az ember alapvető szükséglete, erre tanított Teréz anya. Így teremtett bennünket Isten is. A magukat nem szeretettnek, nem kívántnak, nem szívesen látottnak érző embertársaink nagyon is valóságosak, s megérdemlik a figyelmünket. A metaverzum pusztán trivializálja az életüket azzal, hogy nem vesz róluk tudomást. Nem áldás, átok az, ha a Facebook dollármilliárdjait egy high-tech, mesterséges intelligencián alapuló virtuális valóságot hoznak létre.”