Milyen lenne a polgárháború Amerikában?

„Csak forog a szemem, amikor egyesek polgárháborús helyzetről beszélnek az Egyesült Államokban. Mindig emlékeztetnem kell őket, hogy lehetetlen szembe szállni egy olyan erős haderővel, mint az amerikai hadsereg. Egy svéd marxista véleménymogul, Malcom Kyeyune szerint tévedek, egy 21. századi polgárháborúra egyáltalán nincs felkészülve az amerikai haderő. 

(…)

(…) A régi olvasóim tudják jól, hogy nemcsak kiálltam a NPR (Nemzeti Közszolgálati Rádió) mellett, hanem – liberális elfogultsága ellenére – nyíltan támogattam is. Nagyon szerettem a közszolgálati rádiót. De Trump megválasztása után az NPR annyira balra fordult, hogy egyszerűen hallgathatatlanná vált. Régebben mindig bekapcsoltam, amikor az autóban voltam, de ez annyira feldühített, hogy vagy podcastokat hallgatok, vagy csendben vezetek. Évtizedek óta rajongója, adományozója vagyok a rádiónak, annak ellenére, hogy saját politikai és kulturális meggyőződésemhez képest balra helyezkedik el. Trump-rajongó sem voltam. Ennek ellenére a faji és bevándorlási kérdések, valamint a gender baloldali narratívájú megközelítésével teljesen elidegenítettek engem.

(…)

A kormány és a gazdag liberálisok által finanszírozott rádiócsatornán egy megváltozott nyelvet, nyelvezetet hallok, amely arra kényszeríti a hallgatókat, hogy elfogadják, a férfiak is szülhetnek. Azonnal megértem, hogy ezek az emberek, a hatalom birtokosai a saját hazánkat szeretnék elidegeníteni. A férfi és a nő, illetve a család józan ész talaján alló fogalmait elviszik tőlünk, és mindannyiukra rákényszerítik saját megszálltságukat. És még meg is büntetnek minket, ha mindezt nem fogadjuk el. Régen csak a négy fal között forgattam volna a szemem az NPR politikai korrektségén. De mostanra ezek a társadalmi elithez tartozó emberek és rosszindulatú elképzeléseik olyan hatalmat szereztek és gyakorolnak, melyhez nincs joguk. (…)

(…)

És ne értsenek félre. Korántsem arról van szó, hogy azt hinném, (…) hogy a transznemű emberek szexuális ragadozók lennének. A kritikám arra vonatkozik, hogy az iskolai vezetés legújabb vezérelvei a lánygyermekeket potenciális szexuális zaklatásnak teszik ki. Ugyanez a vezetőség eltitkolt a közvélemény elől egy olyan esetet, amelyben egy magát nőként azonosító férfit azzal vádoltak meg, hogy egy kilencedik osztályos lányt zaklatott szexuálisan a női mosdóban, amelyhez hozzáférést az iskolai rendszer adott a zaklatónak. És a lányáért kiálló apát gyalázták meg. 

A rezsim folyamatosan ezzel a woke dologgal manipulálja a pszichénket. Amikor a közszolgálati rádióban és a rezsim egyéb megszólalási platformjain „szülő személyekről” és „terhes emberekről” hallok (…), akkor azzal szembesülök, hogy épp a nyelv módosítása zajlik. S történik ez annak érdekében, hogy kényszerből mindenki végül ezzel a vízióval azonosuljon. 

(…)

A rezsim folyamatosan hazudik nekünk. S nem kell, hogy meglepetésként hasson az, amikor egyes emberek mindezt magukra és érdekeikre nézve ellenségesnek találják egyszer, de legalábbis arra jutnak, hogy [a woke] érdemtelen a tiszteletre. És ez lesz az a pont, amikor Malcolm Kyeyune előrejelzései valószerűvé válnak. 

(…)

Egyszer csak annak lehetünk tanúi, hogy azok, akik felett uralkodnak, elkezdik megvonni a hozzájárulást a rezsimtől.”